14.Fejezet-London

Maya-val bementünk az első starbucksba. Nagyon jól elbeszélgettünk, mint általában mindig. Annyira könnyű volt a mai
munka és mindketten nagyon élveztük. Teljesen úgy éreztem, végre megtaláltuk az igazi helyünket ebben a szakmában.
Nem maradt más hátra, minthogy élvezzük, az új életünket, munkánkat.

-Loren, menjünk már, teljesen izgatott vagyok, látni akarom már a várost-toporzékolt Maya
-Rendben menjünk, de előtte még kifizetem a kávékat-mosolyogtam rá

Első utunk a Big Ben-hez vezetett, én totálisan beleszerettem, annyira gyönyörű. Ezután megbeszéltük, hogy elmegyünk a
Madame Tussauds-ba, így hát gyorsan vettünk egy egésznapra szóló metrójegyet és már úton is voltunk a Baker Street felé.
Teljesen jól kiigazodtunk a metróvonalok, pedig elsőre eléggé félelmetes volt, hogy egymás alatt, felett, mellett voltak a különböző
metróvonalak. Mikor megérkeztünk, elakadt a lélegzetünk is.

-Hihetetlen mennyire valósak ezek a viaszbábuk-mondtam izgatottan Maya-nak
-Igen tényleg azok-mondta ő is teljes izgatottsággal
-Jézus Maya, nézd kik következnek-mutattam a teremre, ahol hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy One Direction

Mikor bementünk a terembe még jobban izgatottak lettünk, annyira de annyira valóságosak voltak, hogy kedvem lett volna
mindegyiket megölelni. Jó pár képet készítettünk velük külön-külön és közösen is. Sajnos mennünk kellett mert nem volt túl nagy
a terem és már mások is vártak, hogy megcsodálhassák kedvenceiket. Utána következtek a zenészek, világvezetők, egy kis horror túra
is adrenalin emelés képpen, majd a superhősök. Mikor mindent végigjártunk és már az épületen kívül voltunk, úgy határoztunk, hogy
ellátogatunk a Buckingham palotához, mikor leszálltunk a metróról átkellett sétálni a Green Parkon, ahol nagyon édes kis mókusok rohangáltak
a földön és élelem után kutattak. Furcsa volt, hogy ilyen közel merészkednek az emberekhez.

-Nézd Loren, ott vannak az őrök-mondta Maya miután odaértünk a Buckingham palotához
-Furcsa én azt hitten, hogy pirosba lesznek-nevettem fel, hiszem most szürkébe vannak
-Nem tök mindegy mi van rajtuk?Én nem tudnék itt állni egész nap, az tuti-nevetett együtt velem
-Na én meg aztán végképp-már majdnem fetrengtünk a nevetéstől
-Azt elhiszem, hiszen 5 percig nem bírsz meglenni nyugton, nemhogy akár egy egész napot-mutogatott rám

Ezután a Tower Bridge mellett döntöttünk, természetes hogy azt nem láthattuk, ahogyan felnyitják a hidat, de ettől még
nagyon élveztük, ennél szebb hidat talán még életemben nem láttam, fantasztikus, nem is értem ezt hogyan tudták megépíteni,
és aki kitalálta és megvalósította, na az előtt le a kalappal.

-Menjünk együnk valamit-zökkentett ki gondolatomból Maya
-Rendben van, nem is rossz ötlet-helyeseltem
-Hova menjünk-kérdezte barátnőm
-Nem is tudom, a London Eye mellett láttam egy Fish and Chips-es helyet, mindig is meg akartam kóstolni-mondta
-Rendben akkor, menjünk vissza oda-mosolyogtam

Miután oda értünk mindketten kikértük a kajánkat, de mivel én nem szeretem a halat ezért most a Fish and Chips-et kihagytam, Maya
viszont annál nagyobb élvezettel fogyasztotta el. Mikorra befejetük, ránk sötétedett. Mivel láttuk, hogy egyáltalán nincs nagy
sor a London Eye-nál, így hát felültünk rá. Fantasztikus látványt nyújtott az éjszakai London, annyira gyönyörű volt, és végre
mi is eljutottunk ide, hihetetlen.

-Gyönyörű-mondtam majd egy könnycsepp folyt le az arcomon
-Igen az, és annyira örülök, hogy ezt az élmény veled élhetem át-könnyezett Maya is
-Nagyon szeretlek-öleltem meg
-Én is téged-ölelt vissza

45 perc elteltével leszálltunk, aminek én egy kicsit örültem is, mert nem bírom a magasságot. Ezután még elsétáltunk a Westminster
apátsághoz. Hát komolyan mondom ezt a látványt már nem is lehet tetézni. Ez a város egészen egyszerűen hihetetlenül szép.
El sem hiszem, hogy itt lehetek, főleg, hogy a legjobb barátnőmmel. Ez után még betértünk a Red Lion-ba és megittünk egy-két rövidet
és egy pár sört is. Mivel még csak este 6 volt, ami eléggé furcsa, hiszen sok helyen jártunk, de úgy tűnik gyorsan bejártuk, úgy
döntöttünk, hogy veszünk még egy üveg bort és kiülünk a Temze partjára, ami meg is történt és történetesen velünk szembe a Big Ben,
mellettünk pedig a London Eye ékeskedett. Ennél jobbat az ember el sem tud képzelni.

Még itt is elvoltunk egy jó darabig, olyan 9 fele úgy döntöttünk, ideje lenne haza menni, igaz már egyből másnapra kaptunk
szabadnapot, de mi mégis fáradtak voltunk. Mikor felálltam a padról, amin ültünk, beleütköztem valakibe és majdnem hanyatt estem volna,
ha az a valaki nem kap el.

-Ezt nem hiszem el...-kapkodott levegőért Maya

Mikor megláttam értetlenkedésének okát azt hittem elájulok, hiszen egy kék szempár nézett rám aggódva, majd mikor körbe néztem
már többet is véltem felfedezni. Teljesen kizártam a külvilágot, és úgy voltam vele, hogy biztos megint csak a képzeletem
játszadozik velem, mikor megszólalt...

-Jól vagy?-kérdezte aggódva Louis(?)

Na bogyókák remélem tetszett, a város nézés saját élmények és tapasztalatok alapján lett leírva, olvassátok, kommenteljetek.
Sok puszi Dorcsy és Lina

Kommentek
  1. Én