16. Fejezet - Csajos nap

Maya bezárta mögöttünk az ajtót én pedig megnéztem addig, hogy mikor is jön a busz, ami elvisz minket a központba.
- Na, mikor jön? – kérdezte Maya
- Még 3 perc és itt a busz, szóval időben vagyunk – válaszoltam
Meg is érkezett a busz mi pedig leültünk az egyetlen szabad kettes ülésbe ami volt. Míg odaértünk Mayaval beszélgettünk, hogy mégis melyik szórakozóhelyre menjünk, de mivel még alig ismertük a várost így elég nehéz volt a dolgunk. Nem telt bele 20 percbe és már szálltunk is le a buszról és egyből az egyik bolt felé vettük az irányt. Nagyon jól nézett ki minden, de se nekem se Mayanak nem tetszettek annyira, hogy vegyünk itt bármit is. Átmentünk egy másik boltba, ahol egy fokkal jobb ruhákat találtunk, és amik még illettek is hozzánk. Maya talált is magának egy fekete csipkés felsőt, aminek az oldalán szegecsek voltak én pedig egy szürke-fehér pántnélkülit, ami tele volt strasszokkal. Kifizettük a felsőket és átmentünk egy másik boltba ahol rengeteg színű, fazonú nadrágot, szoknyát találtunk. Én egy rövid farmernadrágot találtam, aminek a farzsebein két halálfej volt. Maya pedig egy világosabb, szaggatott farmert talált, aminek az oldalán masnik voltak. Még nézelődtünk itt egy darabig, hátha látunk még egy-két jó cuccot, de aztán megbeszéltük, hogy majd legközelebb vissza jövünk és akkor veszünk még pár ruhát, most egyelőre az estére legyenek meg. A következő bolt egy ékszerbolt volt, ahol mindketten találtunk egy legjobb barátnős karkötőt, ami mindkettőnknek megtetszett szóval megvettük. Már csak cipőt kellett találnunk, ami Maya esetében nem a legkönnyebb, mert elég kicsi lába van és nem mindig gyártanak akkora méretben, főleg azokat nem amik nagyon tetszenek neki. Én egyből találtam magamnak egy fekete topánkát, ami tökéletesen megy az esti ruhámhoz és hétköznapra sem túl kirívó.
- Ez nem igazság Loren, Te mindig olyan hamar találsz magadnak cipőt és nagyon jókat, én meg szenvedek, mert sosincs a méretemben – szontyolodott el Maya
- Ne legyen rossz kedved Maya. Át megyünk egy másik boltba ott tuti találsz magadnak valami jó kis cipőt – próbáltam felvidítani barátnőmet
- Rendben, de ha ott se találok semmit akkor én este se megyek sehova – durcizott Maya
Mikor átmentünk egy másik boltba Maya rögtön kiszúrta azt a cipőt, ami neki kell, de szokás szerint nem volt a méretében. Oda mentem az egyik eladóhoz a cipő egyik felével és megkérdeztem, hogy van-e még esetleg hátul a raktárba. A hölgy egyből ment is hátra és hozta ki a dobozt amibe akkora cipő volt ami jó Maya lábára.
- Tessék, remélem ez jó lesz – kedveskedett az eladó
- Köszönöm szépen – csillant fel Maya szeme
Jó lett a lábára és teljesen beleszeretett a cipőjébe. Egy fekete tűsarkút nézett ki magának szegecsekkel a sarkán. Miután végeztünk a vásárlással haza mentünk és elkezdtünk készülődni estére. Ettünk a sajt tortából amit Maya csinált a kedvemért és isteni finom lett.
- Maya ígérd meg, hogy még nagyon sokszor fogsz csinálni, mert ez isteni – mondtam lelkesen
- Megígérem Loren – mosolygott – tudom, hogy a kedvenced
Miután megettük felmentünk, letusoltunk és felvettük estére a ruháinkat.
- Mayaaaa! – kiabáltam át a szobámból a barátnőmnek
- Mi van? – kiabált vissza
- Segíts, kérleeeek
- Csak nem sminkelni kéne? – kérdezte már az ajtómban állva
- De igen, ugye megcsinálod? – kérdeztem és lebiggyesztettem az ajkamat
- Persze, hogy megcsinálom. Milyen legyen? – kérdezte miközben odaült elém és a sminkeimet vizslatta
- Rád bízom, csak jól nézzek ki – mondtam neki fülig érő mosollyal
- Jajj Loren, tudod, hogy Te mindig jól nézel ki, ne izgulj ezen
Maya elkezdett sminkelni én meg nem bírtam megmaradni a fenekemen és folyton mozogtam össze-vissza. Már látni akartam, hogy mit művel, hogy milyen lesz és, hogy jól fog-e állni. Mondjuk ezen kár volt rágódnom, mert nagyon jól ismerem Mayat és tudom, hogy milyen szépen és precízen tud sminkelni, de amikor én vagyok a kezei között akkor mindig majd kiugrok a bőrömből, mert csodát tud művelni.
Végre befejezte és én rohantam is a tükröm elé. Hát igen ismét csodát tett, gyönyörűen néztem ki. Ezt magamnak soha nem tudtam volna megcsinálni.
- Köszi Maya ez csodálatos lett – mosolyogtam rá és a nyakába ugrottam
- Semmiség. Te is tudod, hogy ha szólsz akkor megcsinálom bármikor – mondta barátnőm és adott egy puszit az arcomra
- Te milyet fogsz csinálni magadnak? – kérdeztem és már alig vártam, hogy ő is kész legyen és mehessünk bulizni
- Szerintem maradok a szokásosnál, nem akarok túl feltűnő lenni – mosolygott rám Maya – ne izgulj már, sietek és utána indulhatunk is
Már nem bírtam magammal és átkopogtam Mayahoz, hogy mi van már, mikor megyünk.
- A nappaliba találkozunk, 2 perc és lent vagyok – válaszolt az ajtón keresztül
Lementem a nappaliba, leültem a kanapéra és vártam. Azt hittem sose ér már le, de mikor meg akartam indulni felfelé már jött le a lépcsőn.
- Azt a… Maya rohadt jól nézel ki – esett le az állam mikor megláttam a barátnőmet
- Köszi, de ez nem igaz, csak sokat dob a ruha meg a smink, de amúgy meg nem nézek ki jól – szerénykedett
- Na jó, hova lett az egód? – kérdeztem szúrós szemekkel
Nem válaszolt csak megrántotta a vállát és ránézett az órára.
- Már 9 óra? – csodálkozott – gyorsan elrepült az idő. Hívtunk taxit?
- Basszus az teljesen kiment a fejemből, gyorsan hívok egyet addig meg keresd meg az egódat – kacsintottam rá Mayara
5 perc múlva már a taxi ott állt a házunk előtt és csak ránk várt. Gyorsan magamra kaptam a farmer kabátomat, Maya pedig a bőrdzsekijét és már ültünk is be a taxiba.
- Hova lesz a fuvar? – kérdezte a sofőr
- Őszintén szólva bulizni szeretnénk, de még nem ismerjük annyira a várost. Nem tud esetleg egy jó szórakozóhelyet? – kérdeztem
- De igen tudok egyet, de nem egy olcsó hely, viszont annál jobb bulik szoktak ott lenni
- Nem baj, jó lesz az – válaszolt Maya – akkor oda szeretnénk menni
Végre elindultunk és kb 20-25 perc alatt odaértünk. Nincs valami közel, de egész jól néz ki, és ahogy hallom már javában megy a buli. Igaz, hogy alapozni akartunk egy kicsit Mayaval még mielőtt bemegyünk, de végül úgy döntöttünk, hogy majd bent iszunk. Mikor beértünk leesett az állunk, gyönyörű volt a hely és nem volt az a heringparti. Leültünk a pulthoz és rendeltünk egy kör tequilát, és mellé pedig 2 koktélt. Míg vártuk az italokat addig Mayaval arról beszéltünk, hogy fantasztikusan néz ki a hely és a mi fizetésünk mellett nem is olyan vészesen drága. Megkaptuk végre az italokat, a tequilát lehúztuk és a koktélt vittük magunkkal a tánctérre. Elég nehéz volt úgy táncolni, hogy ne öntsük egymásra vagy épp valaki másra az italokat ezért gyorsan megittuk és én visszavittem őket a pulthoz. Mikor mentem volna vissza Mayahoz annyian lettek a tánctéren, hogy nem láttam sehol. Utat vágva a tömegbe és megkeresve azt a helyet ahol az előbb táncoltunk, nehezen de sikerült megtalálnom a barátnőmet.
- Te hova tűntél – förmedt rám
- Csak visszavittem a poharakat – válaszoltam
- Többet itt ne hagyj, a frászt hoztad rám
- Ne haragudj. Inkább táncoljunk – javasoltam
Már vagy 5-6 számot végig táncoltunk, amikor úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit ezért visszamentünk a pulthoz. 2 koktélt kértünk és még egy kör tequilát. Meg is kaptuk az italokat és fizettük volna ki amikor a pultos srác megszólalt, hogy a 2 koktél az ajándék és a terem másik végébe kezdett el mutogatni, hogy megtudjuk kitől vagy épp kiktől kaptuk a koktélokat. Mivel nem láttunk el odáig a sok ember miatt, ezért Mayaval odamentünk és azt hittük ott ájulunk el. Louisék voltak azok és tőlük kaptuk az italainkat.
- Remélem nem haragszotok meg azért, mert meghívtunk egy italra, csak gondoltuk így kiengesztelünk a tegnap történtek miatt – mosolygott rám Lou
- Nem haragszunk, de ezt nem kellett volna – viszonozva a mosolyt válaszoltam
- Én mégis miért kapom? Nem jöttél nekem tegnap, meg egyikőtök sem – kérdezte kicsit flegmán Maya
- Ezt en küldtem Neked, ha nem haragszol – válaszolt Zayn Maya kérdésére – láttuk, hogy ott táncoltok és megakartunk hívni Titeket ide hozzánk.
- Köszönjük, de ez egy csajos nap akart lenni – vágta hozzájuk Maya
- Maya nyugi, attól még, hogy kaptunk a fiúktól egy italt az nem jelenti azt, hogy nem folytathatjuk a csajos napunkat – mosolyogtam rá – ha nem haragszotok, de mi mennénk vissza táncolni, a koktélokat pedig köszönjünk.
Ezzel sarkon fordultam és magam után húzva Mayat mentem a tánctérre. Nem telt bele sok időbe és a fiúk csatlakoztak hozzánk, mi pedig a barátnőmmel a szokásos őrült stílusunkat hozva táncoltunk és őrjöngtünk a kedvenc számainkra. Épp egy lassú szám következett így kihasználva az alkalmat Mayaval indultunk volna a pulthoz, hogy kérjünk valami italt, de a fiúk visszahúztak minket egyenesen a karjaikba…


Sziasztok Drágák! Bocsi, hogy csak most lett kész a következő rész és, hogy ennyit kellett rá várni. Remélem tetszett ez a rész is és hamarosan beindulnak a kommentek. Sietünk a kövi résszel és ne haragudjatok ha csúszunk és nem minden nap kerül fel rész.
Puszi Dorcsy és Lina <3  

15. Fejezet - Egy átlagos nap

- Jól vagy? – kérdezte aggódva Lorentől Louis
- I-igen, j-jól vagyok – válaszolt barátnőm meglepetten
- Ne haragudj, nem néztem az orrom elé – kért bocsánatot Louis
- Semmi baj, tényleg – mondta Loren még mindig megdöbbenve
Körülbelül 2 perc leforgása alatt történt minden, de én még mindig nem tudtam hinni a szememnek. Itt vannak előttünk a 1D fiúk. Hozzá kellett volna már szoknunk ahhoz, hogy folyamatosan hírességekkel találkozunk a munkák miatt, de az, hogy itt van előttünk mind az 5 fiú, hát ez hihetetlen. Láttam Lorenen, hogy Ő is még a sokk hatása alatt van, a fiúk pedig egyre türelmetlenebbül néztek ránk.
- Jajj ne haragudjatok Ránk. Én Maya vagyok, akinek pedig neki mentél Louis barátnőm Loren – mutattam be magunkat kicsit bunkóbban a kelleténél
- Mivel a nevemet mondtad gondolom akkor ismertek minket – mosolygott Louis
- Igen ismerünk vagyis hallottunk Rólatok – válaszolt Loren esetlenül
- Ne haragudj Loren még egyszer, hogy Neked mentem tényleg nem figyeltem. De ha most megbocsájtotok akkor mi mennénk, mert épp a menedzserünkhöz siettünk – mondta Louis és már el is tűntek a látókörünkből
- Maya, Te láttad? Komolyan itt voltak és beszéltünk velük – ujjongott barátnőm mint egy kisgyerek
- Igen Loren láttam, de ne viselkedj úgy, mint egy megszállott. Hozzá szoktunk már a hírességekhez, nem – kérdeztem
- De igen, de Őket szeretjük a legjobban és találkoztunk velük. Alig tudom elhinni
- Én is alig hiszem el, hogy tényleg itt voltak, de inkább hagyjuk is, szerintem most találkoztunk velük először és utoljára. Inkább menjünk haza ahova eredetileg elindultunk – mondtam Lorennek kedvesen
Miután nagy nehezen rávettem a barátnőmet, hogy ideje lenne tényleg haza menni. elindultunk és egész úton arról beszéltünk, hogy holnap mit kéne csinálni. Mikor hazaértünk, Loren neki állt kaját csinálni nekünk én pedig addig felmentem és letusoltam. Felvettem a hálóingemet, majd lementem a konyhába és neki álltunk enni. Eldöntöttük, hogy nézünk valami filmet, mert teljesen felpörögtünk a fiúk miatt és még egyikőnk se tudna aludni. Amíg én kiválasztottam, hogy mit nézzünk meg addig Loren ment letusolni és mire leért én már a kanapén vártam egy tál popcornnal a kezemben.
- Húúú Maya, Te egy zseni vagy. Nekem eszembe se jutott volna a popcorn – vigyorgott Loren és lehuppant mellém
- Tudom, hogy szereted így, hát gondoltam csinálok. Amúgy is filmet nézünk, nem? Ahhoz meg jó egy kis popcorn – válaszoltam viszonozva barátnőmnek a mosolyt
Mivel egyikőnk sem szereti a horrort így egy vígjátékot választottam, amin egész végig visítottunk és a hasunkat fogtuk a sok nevetés miatt. Miután vége lett a filmnek, még lent maradtunk egy kicsit és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk, körbenézünk a közeli bevásárló központban és keresünk valami ruhát, mert este szeretnénk menni bulizni. Miután megbeszéltük a holnapi programot, felmentünk és lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel arra keltem, hogy Loren valami finomat főz a konyhába. Lerohantam a lépcsőn és már ott várt az asztalon a szokásos reggeli kávém.
- Te vagy a legjobb Loren, köszi a kávét – mosolyogtam rá
- Tudom, hogy én vagyok a legjobb, ezzel nem mondtál újat, de azért nagyon szívesen – viszonozta a mosolyt amit az előbb én küldtem felé

- És amúgy milyen finomságot csinálsz? – kérdeztem és egy nagyot szippantottam a levegőbe
- Arra gondoltam, hogy ma megcsinálom a kedvencünket – válaszolt
- Akkor francia hagyma leves és sajtos csirke lesz a mai menü? – kérdeztem és elkezdtem örömömben ugrálni
- Pontosan, ahogy mondod
- Azt nagyon szeretem. Olyan jó, hogy Te ilyen jól tudsz főzni – mosolyogtam Lorenre
- Te pedig nagyon finomakat tudsz sütni, úgyhogy szerintem kvittek vagyunk – kacsintott rám
- Köszi – válaszoltam – és mivel Te is valami finomat főzöl, ezért ma én is sütök valamit amit szeretsz
Meg sem várva barátnőm reakcióját, rohantam fel a szobámba és magamra kaptam valami itthoni ruhát, és gyorsan megmosakodtam. Visszasiettem a konyhába és neki álltam én is sürögni-forogni, hogy mire Loren kész van a főétellel addigra én is készen legyek a kedvenc sajttortájával.
- Mivel az előbb olyan gyorsan felrohantál, hogy a reakciómat se vártad meg, így most megkérdezem. Sajttortát csinálsz? – kíváncsiskodott
- A kedvenced, nem igaz? – kacsintottam rá
- Igen, és olyan rég csináltál már – biggyesztette le az ajkait
- Tudom, pontosan ezért gondoltam rá, hogy csinálok – néztem rá boci szemekkel
Belevetettem magam a sütésbe, míg Loren főzött és mire ő készen lett a levessel én a torta nagyjával megvoltam. Még vagy 15-20 percig bajlódtam vele, majd beraktam a sütőbe és elmosogattam az edényeket amiket használtam.
- Loren segítsek, én kész vagyok mindennel majd csak a sütőből kell kivennem a tortát és kész is – kérdeztem barátnőmet, aki éppen a tepsibe rakta bele az elkészült csirkés ételt
- Nem kell Maya, nem sokára készen van csak meg kell várnom míg kisül a torta, mert nekem is kell a sütő – válaszolt kedvesen
- Addig elkezdhetnénk enni a levest és miután megettük elmosogatok és utána már teheted is be a sütőbe, mert addigra a torta is készen van – javasoltam
- Rendben, Te teríts meg én meg hozom a levest – parancsolt rám Loren
Megterítettem és Loren már hozta is az ínycsiklandozó illatú levest. Miután megettük én elmosogattam, majd kivettem a tortát a sütőből és szépen finoman kicsúsztattam a formából. Loren betette a sajtos csirkét a sütőbe és addig amíg az megsült felmentünk és összeszedtük magunkat, hogy ha megettük a főételt akkor indulhassunk is estére bevásárolni.
Lorennel egyszerre értünk le a konyhába és gyorsan kivettük a sütőből a csirkés finomságunkat. Megettük, majd gyorsan elmosogattunk és már indultunk is, hogy valami klassz rucit találjunk estére.

Na Drágák ennyi lenne. Remélem tetszett és örömmel olvassátok a blogunkat, de őszintén szólva örülnénk, ha egy-két komment is jönne, de nem siettetek senkit, idővel majd azok is jönnek. Sok puszi Nektek Dorcsy és Lina

14.Fejezet-London

Maya-val bementünk az első starbucksba. Nagyon jól elbeszélgettünk, mint általában mindig. Annyira könnyű volt a mai
munka és mindketten nagyon élveztük. Teljesen úgy éreztem, végre megtaláltuk az igazi helyünket ebben a szakmában.
Nem maradt más hátra, minthogy élvezzük, az új életünket, munkánkat.

-Loren, menjünk már, teljesen izgatott vagyok, látni akarom már a várost-toporzékolt Maya
-Rendben menjünk, de előtte még kifizetem a kávékat-mosolyogtam rá

Első utunk a Big Ben-hez vezetett, én totálisan beleszerettem, annyira gyönyörű. Ezután megbeszéltük, hogy elmegyünk a
Madame Tussauds-ba, így hát gyorsan vettünk egy egésznapra szóló metrójegyet és már úton is voltunk a Baker Street felé.
Teljesen jól kiigazodtunk a metróvonalok, pedig elsőre eléggé félelmetes volt, hogy egymás alatt, felett, mellett voltak a különböző
metróvonalak. Mikor megérkeztünk, elakadt a lélegzetünk is.

-Hihetetlen mennyire valósak ezek a viaszbábuk-mondtam izgatottan Maya-nak
-Igen tényleg azok-mondta ő is teljes izgatottsággal
-Jézus Maya, nézd kik következnek-mutattam a teremre, ahol hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy One Direction

Mikor bementünk a terembe még jobban izgatottak lettünk, annyira de annyira valóságosak voltak, hogy kedvem lett volna
mindegyiket megölelni. Jó pár képet készítettünk velük külön-külön és közösen is. Sajnos mennünk kellett mert nem volt túl nagy
a terem és már mások is vártak, hogy megcsodálhassák kedvenceiket. Utána következtek a zenészek, világvezetők, egy kis horror túra
is adrenalin emelés képpen, majd a superhősök. Mikor mindent végigjártunk és már az épületen kívül voltunk, úgy határoztunk, hogy
ellátogatunk a Buckingham palotához, mikor leszálltunk a metróról átkellett sétálni a Green Parkon, ahol nagyon édes kis mókusok rohangáltak
a földön és élelem után kutattak. Furcsa volt, hogy ilyen közel merészkednek az emberekhez.

-Nézd Loren, ott vannak az őrök-mondta Maya miután odaértünk a Buckingham palotához
-Furcsa én azt hitten, hogy pirosba lesznek-nevettem fel, hiszem most szürkébe vannak
-Nem tök mindegy mi van rajtuk?Én nem tudnék itt állni egész nap, az tuti-nevetett együtt velem
-Na én meg aztán végképp-már majdnem fetrengtünk a nevetéstől
-Azt elhiszem, hiszen 5 percig nem bírsz meglenni nyugton, nemhogy akár egy egész napot-mutogatott rám

Ezután a Tower Bridge mellett döntöttünk, természetes hogy azt nem láthattuk, ahogyan felnyitják a hidat, de ettől még
nagyon élveztük, ennél szebb hidat talán még életemben nem láttam, fantasztikus, nem is értem ezt hogyan tudták megépíteni,
és aki kitalálta és megvalósította, na az előtt le a kalappal.

-Menjünk együnk valamit-zökkentett ki gondolatomból Maya
-Rendben van, nem is rossz ötlet-helyeseltem
-Hova menjünk-kérdezte barátnőm
-Nem is tudom, a London Eye mellett láttam egy Fish and Chips-es helyet, mindig is meg akartam kóstolni-mondta
-Rendben akkor, menjünk vissza oda-mosolyogtam

Miután oda értünk mindketten kikértük a kajánkat, de mivel én nem szeretem a halat ezért most a Fish and Chips-et kihagytam, Maya
viszont annál nagyobb élvezettel fogyasztotta el. Mikorra befejetük, ránk sötétedett. Mivel láttuk, hogy egyáltalán nincs nagy
sor a London Eye-nál, így hát felültünk rá. Fantasztikus látványt nyújtott az éjszakai London, annyira gyönyörű volt, és végre
mi is eljutottunk ide, hihetetlen.

-Gyönyörű-mondtam majd egy könnycsepp folyt le az arcomon
-Igen az, és annyira örülök, hogy ezt az élmény veled élhetem át-könnyezett Maya is
-Nagyon szeretlek-öleltem meg
-Én is téged-ölelt vissza

45 perc elteltével leszálltunk, aminek én egy kicsit örültem is, mert nem bírom a magasságot. Ezután még elsétáltunk a Westminster
apátsághoz. Hát komolyan mondom ezt a látványt már nem is lehet tetézni. Ez a város egészen egyszerűen hihetetlenül szép.
El sem hiszem, hogy itt lehetek, főleg, hogy a legjobb barátnőmmel. Ez után még betértünk a Red Lion-ba és megittünk egy-két rövidet
és egy pár sört is. Mivel még csak este 6 volt, ami eléggé furcsa, hiszen sok helyen jártunk, de úgy tűnik gyorsan bejártuk, úgy
döntöttünk, hogy veszünk még egy üveg bort és kiülünk a Temze partjára, ami meg is történt és történetesen velünk szembe a Big Ben,
mellettünk pedig a London Eye ékeskedett. Ennél jobbat az ember el sem tud képzelni.

Még itt is elvoltunk egy jó darabig, olyan 9 fele úgy döntöttünk, ideje lenne haza menni, igaz már egyből másnapra kaptunk
szabadnapot, de mi mégis fáradtak voltunk. Mikor felálltam a padról, amin ültünk, beleütköztem valakibe és majdnem hanyatt estem volna,
ha az a valaki nem kap el.

-Ezt nem hiszem el...-kapkodott levegőért Maya

Mikor megláttam értetlenkedésének okát azt hittem elájulok, hiszen egy kék szempár nézett rám aggódva, majd mikor körbe néztem
már többet is véltem felfedezni. Teljesen kizártam a külvilágot, és úgy voltam vele, hogy biztos megint csak a képzeletem
játszadozik velem, mikor megszólalt...

-Jól vagy?-kérdezte aggódva Louis(?)

Na bogyókák remélem tetszett, a város nézés saját élmények és tapasztalatok alapján lett leírva, olvassátok, kommenteljetek.
Sok puszi Dorcsy és Lina

13. Fejezet - Mindennek az elején

- Héé Loren minden rendben van? Rosszat álmodtál? – kérdeztem aggódva

- Igen minden rendben van, csak... – és elkezdte mesélni, hogy mit álmodott én meg csak tátott szájjal hallgattam ahogy barátnőm mesél.

- Az nagyon durva, hogy Te miket tudsz álmodni... – nevettem

Mivel még csak hajnali 4 volt ezért megpróbáltunk vissza aludni, de én mostmár a saját szobámban próbáltam meg nyugovóra térni. Nem tudtam valami sokat aludni, mert nagyon izgultam és kb 1,5 órát sikerült még szundítanom. Kimásztam az ágyból és magamra vettem a köntösömet és így indultam le a konyhába. Főztem le kávét és csináltam reggelit. Mire Loren felkelt már készen is voltam mindennel.

- Jó reggelt Szívem. Sikerült vissza aludnod? – kérdeztem az álmos barátnőjét

- Nem igazán sikerült, mert egész este forgolódtam, de végül csak be aludtam – válaszolt miközben meg dörzsölte a szemeit - Főztem kávét és csináltam reggelit. Remélem éhes vagy

- A kávét azt elfogadom, de tudod, hogy ilyenkor még nem tudok enni, majd egy kicsit később megeszem, de Te egyél nyugodtan – mosolygott rám kómásan

Miután én meg reggeliztem és a kávémat is megittam bementem a fürdőmbe és letusoltam meg hajat mostam. Mivel csak 9-re kell mennünk a munkahelyünkre így bőven volt időm elkészülni. Magamra csavartam a törölközőt és úgy szárítottam meg a hajam. A kedvenc kosztümömet és a fekete tűsarkúmat vettem fel, a hajamat pedig behullámosítottam. Mikor kész lettem vissza mentem a konyhába Lorenhez, de Ő már nem volt ott, gondoltam Ő is felment készülődni, igy én leültem a kanapéra és vártam, hogy le jöjjön a barátnőm.

- Maya!!!! Segíts – hallottam meg Loren hangját

- Megyek már, de mi baj van? – kiabáltam fel az emeletre

- Csak gyere és segíts – kiabált

- Ne kiabálj, itt vagyok, mi van?

- Ki sminkelsz?? – kérdezte olyan ártatlanul, mint egy kisgyerek

- Persze segítek, milyet szeretnél – kérdeztem

- Rád bízom. Tudom, hogy jó kezekben vagyok – mosolygott rám

Elkezdtem Loren kisminkelni és 15 perc múlva már mindketten indulásra készen álltunk. Volt még 1 óránkénti oda érni, úgyhogy gyorsan hívtunk egy taxit ami 10 perc múlva mar a ház előtt várt minket. Beszálltunk és már indultunk is. Fél óra múlva mar ott voltunk az új munkahelyükön és kerestük az új főnökünket.

- Sziasztok lányok! Jade vagyok! Én kértelek át Titeket ide, mert tudom, hogy Ti vagytok a legjobbak ezekben a szakmákban és nekem a legjobbakra van szükségem – mondta az új főnökünk

- Szia! Ő itt Loren a kollegám és egyben a legjobb barátnőm is. Én pedig Maya vagyok – mutatkoztam be udvariasan

- Igen tudom, hogy kik vagytok, ismerem a munkásságotokat. Éppen ezért kértelek Titeket, mint ahogy az előbb is elmondtam – válaszolt kimérten, majd folytatta a mondandóját – tudom, hogy még csak most jöttetek, de máris be kéne állni dolgozni, ha nem okoz nagy problémát.

- Nem dehogyis, mi lenne a feladatunk? – kérdezte Loren

- 5 perc múlva jön egy híres énekesnő és vele kéne foglalkozni, mert fotózása lesz – válaszolt Jade kedvesen

- Rendben, és kiről lenne szó? – kérdeztük Lorennel egyszerre

- Ellie Goulding – válaszolta

Lorennel egymásra néztünk, majd meg indultunk Jade után aki rögtön az öltözőbe vezetett minket.

- Várjatok itt nemsokára jön Ellie is – mondta, majd kiment az ajtón

Nem kellett sokat várnunk a híresség màr meg is jött, mi pedig Lorennel felpattantunk a fotelekből és oda mentünk köszönni és bemutatkozni.

- Üdvözlöm! Én Loren vagyok, Ő pedig Maya. Mi fogunk ma Téged felöltöztetni és kisminkelni – üdvözölte a barátnőm kedvesen

- Sziasztok én Ellie vagyok! Nyugodtan tegezhettek, hagyjuk a magàzàst, oké? – köszönt Ő is egy mosoly kíséretében

- Rendben – válaszoltuk kórusban Lorennel – és milyen fotózásod lesz pontosan?

- Az új albumom borítójára lesznek a képek. De mivel úgy hallottam, hogy Ti vagytok a legjobbak ezért Rátok bízom magam, ha Nektek is megfelel – válaszolt az énekesnő

Még csak 1 napja se vagyunk Londonba, de mindenki tudja, hogy kik vagyunk. Az meg, hogy idáig két embertől kaptuk meg azt, hogy mi vagyunk a legjobbak elképesztő, ráadásul az egyik személy maga Ellie Goulding. Összeültünk kitalàlni Lorennel, hogy milyen ruhát adjunk Elliere és, hogy milyen sminket kapjon. Nem telt bele fél órába se már tudtuk, hogy hogyan fog kinézni az énekesnő. Leültettem a székbe és elkezdtem sminkelni. Nem egy átlagos sminket kapott, ahogy a ruhája sem volt valami hétköznapi. Loren egy szaggatott farmert és egy tollakból álló hosszított felsőt adott rá, ami remekül állt neki és a plussz benne az volt, hogy a hátán szárnyak voltak. A sminkjét pedig ugyanolyan mintájúra csináltam mintha tollak lennének. Elképesztően nézett ki.

- Lányok Ti aztán nem vagytok semmik, ez eszméletlenül jól néz ki. Soha nem gondoltam volna, hogy így is ki nézhetnek – dicsért meg minket fülig érő mosollyal

- Ugyan ez semmiség. Könnyű ha ilyen jó moddellünk van, mint Te – válaszolt Loren

Miután készen lettünk Ellievel és a fotózásnak is vége lett Jade jött oda hozzánk, hogy mára nincs több munka, nyugodtan haza mehetünk. Lorennel megbeszéltük, hogy még úgyse néztünk körbe a városba ezért elmegyünk egyet sétálni. De előtte be ültünk egy kávézóba és beszélgettünk.

Hát Drágák tőlem most ennyi lenne. Remélem tetszett a Mi kis fordulatunk és meglepődtetek. Köszönjük, hogy egyre többen olvassátok, de azért reménykedünk abba, hogy a kommentek is lassan megindulnak. Sok puszi Nektek Dorcsy és Lina

12.Fejezet-Álmodok???

Mikor felkeltem, láttam hogy Maya éppen Zayv-el beszélget, biztos őt keltette fel helyettem, gondoltam magamban. Már a többiek is fent voltak. Nem tudom miért, de úgy döntöttem Lou-t választom, majd szépen leültem mellé az ágyra. Most is mint este nagyon jól elvoltunk és jót beszélgettünk. Jókat lehet vele röhögni annyi szent, és azok a gyönyörű kék szemek, nem lehet nekik ellenállni. Miközben ezen gondolkoztam eszembe jutott a csókom Harryvel. Nem tudom mi ütött belém, valamiért sajnos élveztem nagyon is, de most ahogy itt ülök Lou-val és elmélyedek abba a kék szempárban valahogy az ő csókjára is vágyok. Gyorsan elhessegettem a nyugtalaító gondolataimat és javasoltam Louisnak, hogy csatlakozzunk a többiekhez.
- Loren bocsi, hogy felkeltettelek csak tényleg nem tudtam mit csináljak- mondta szomrúan barátnőm
- Jól van semmi baj, de Te is tudod milyen vagyok rögtön alvás után. Addig nem kelek fel amíg meg nem ittam a kávémat – válaszoltam kedvesen
- Igen-igen tudom, akkor kibírhatatlan vagy – kezdett el nevetni, de én csak csúnyán néztem rá és egyből tudta, hogy rosszat mondott – úgy értem, hogy…na jó nem magyarázkodok, ebből már úgy se jövök ki jól.
Kicsit félre húzódtam a többiektől, és elkezdtem azon agyalni mi legyen a fiúkon a mai koncerten, de valamiért nem hagyott nyugodni az előbbi gondolatmenetem, hiszem megbeszéltem Louis-al, hogy csak barátok leszünk, de mégis akkor mi a fenéért fordult meg az a fejembe, hogy csókolóznék vele? Na és Harry...éppen azt akartam ecsetelni neki, hogy nem emlékszem a csókra és ez így is van rendjén, amikor megcsókolt újra és én kimondhatatlanul élveztem. Ezt Maya is észre vette rajtom, aki fogalmam sincs mikor került ide mellém. Azt tanácsolta, menjek és beszéljek Harry-vel, amiben igaza is van, hiszen addig semmit nem tudok csinálni, már most sem megy. Csak a kérdés, hogyan mondjam el neki, hiszen ezekről még Maya-nak sem mondtam semmit, de erőt vettem magamon és oda mentem hozzá.
-Harry tudnánk beszélni?-kérdeztem félénken
-Persze, mondjad csak-mosolygott rám
-Figyelj, ami azt a csókot illeti, vagyis azt a kettőt....én ,én nem is tudom, talán ennek nem kéne megismétlődnie-motyogtam
-De hát élvezted, ne is tagadd-vigyorgott rám
-Igen élveztem, de ennyi, és szeretném, ha csak ennyi is lenne. Erről az egészről, nem szeretnék többet beszélni-győzködtem őt, és talán magamat is
-Rendben van, ha ezt szeretnéd-mosolygott, majd megölelt
Mikor visszaértem Maya-hoz, elmondtam neki mindent. Tényleg igaza volt azzal kapcsolatban, hogy beszéljek vele mert máris jobban tudtam koncentrálni a munkámra és fél óra alatt készen is lettem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve se szó, se beszéd nélkül ott hagytam legjobb barátnőm és oda mentem kiszemeltjéhez.
-Szia Zayn, beszélni szeretnék veled-mondtam neki kedvesen
-Jó persze, de mégis miről?-kérdezte
-Csak igazából arra lennék, kíváncsi mi van közted és Maya között, látom, hogy izzik köztetek a levegő, de ő semmi konkrétat nem mond-vázoltam neki a szitut
-Loren én őszinte leszek veled. Nekem nagyon tetszik Maya, és ha jól vettem észre, cáfolj meg nyugodtan ha nem így van,de szerintem én is tetszem neki. Igazából már egy ideje azon gondolkozom, hogy elhívom randizni, de így hogyan hiszen nincs is egy szabad percünk se, ami meg van az meg itt a buszon, ahol már bocsi, hogy ezt mondom, de ti is itt vagytok-mondta elkeseredetten
-Hát figyelj valahogyan csak megtudjuk oldani és segítek neked, rendben?-kérdeztem
-Köszönöm Loren-mosolygott
Elindultam vissza Mayahoz, de abban a pillanatban egy hatalmasat fékezett a busz és én Lou ölében kötöttem ki, és nem igazán szerencsés pozicióban. A szánk csak pár centire volt egymástól és én teljesen elvesztem a tekintetében miközben ő felém közelített, de még mielőtt bármi és történhetett volna, egy hatalmas robajjal csapódott belénk hátulról egy autó, kamion vagy nem is tudom mi lehetett. És én egy hatalmasat sikitottam......álmomban?
Körbe néztem és Maya tekintetével találtam szembe magam. Mire ráeszméltem, hogy az egész csak egy álom volt. Az óra hajnali 4-et mutatott, Próbáltam visszaemlékezni mindenre és csak az ugrott be, hogy Louis meg akart csókolni. Szomorúan nyugtáztam, hogy én éppen Londonban vagyok a legjobb barátnőmmel és alíg 5 óra múlva már az új munkahelyünkön fogunk társalogni a főnökünkkel. Teljesen lefagytam, olyan életszerű volt az egész, de ha jobban belegondolok akkora mázlink, hogy mi a 1D-vel dolgozzunk soha az életben nem lenne. Álmomban utáltam őket, de az igazság az, hogy Maya-val teljesen odáig vagyunk értük.
-Hééé Loren, minden rendben van? Rosszat álmodtál?-kérdezte aggódva, ezt a megállapítást drága Maya, gondoltam magamba
- Igen minden rendben van, csak....-és ezzel elmeséltem neki mindent töviről hegyire és csak tátott szájjal hallgatta végig

Na bogyókák ennyi lenne, remélem tetszett, örömmel veszem észre hogy egyre többen olvassátok, bízunk benne lassan a kommentek ideje is eljön,szeretnénk megtudni, hogy tetszik-e és hogy mi a véleményetek. Puszi nektek Dorcsy és Lina

11. Fejezet - Irány Belfast

Miután vége lett a koncertnek és összepakoltuk a cuccokat Zayn rohant oda hozzám felpörögve, majd felkapott és megpörgetett. Nem tudtam ezt mire vélni és pirulva toltam el magamtól, Ő meg csak boci szemekkel nézett rám.
- Zayn? Ez most mi volt? – kérdeztem tőle még mindig paradicsom vörös fejjel
- Ne haragudj csak annyira jól sikerült ez a koncert és úgy örülök, hogy itt vagytok – pirult el most már Ő is
- Nem baj, csak meglepődtem. De gyere menjünk szálljunk fel a buszra, mert a végén itt hagynak minket a többiek – mosolyogtam rá
- Áááá nélkülünk úgysem indulnának el – vetett rám egy szívdöglesztő mosolyt
Mikor elindultunk a buszhoz mindketten szótlanul sétáltunk egymás mellett. Felérve a buszra én oda akartam menni Lorenhez, de Zany a karomnál fogva visszahúzott és bele estem az ölébe olyan közel az arcához, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Pirulva rakott le maga mellé és megkért, hogy ne menjek oda Lorenhez, mert beszélgetni szeretne velem.
- Rendben és miről szeretnél beszélgetni? Rólam már mindent tudsz nagyjából – mosolyogtam rá
- Ez az, hogy csak nagyjából még többet szeretnék tudni Rólad – válaszolt
- Mindent? De hát annyi időnk nincs vagy tévedek? – meglepetten néztem rá
- Szerintem bőven van időnk. Belfastba megyünk és oda 10 óra az út ha jól tudom
- Az nagyon sok, én nem bírok annyit ülni – riadtam fel
- Nyugi lesznek pihenők ahol megállunk és kitudod majd nyújtóztatni a végtagjaidat – válaszolt megint azzal a szívdöglesztő mosolyával
- Rendben. Akkor mindent szeretnél tudni?
- Igen mindent, úgyhogy bele is kezdhetsz a mesélésbe – vigyorgott
Elmeséltem neki, hogy hol születtem miért kellett Londonba költöznöm és ehhez hasonló dolgokat. Körülbelül 2 órán keresztül csak beszélgettünk aztán csak a szuszogását hallottam, így arra gondoltam, hogy hátra megyek Lorenhez a busz végébe, de egy kéz megakadályozott. Zayn fogta a kezemet alvás közben és az istenért sem akarta elengedni. Mikor már majdnem kiszabadítottam a kezem a szorításából hírtelen felébredt és kómás fejjel rám nézett.
- Nem maradsz itt velem Maya? – kérdezte a lehető legkisfiúsabb hangon
- De hiszen alszol én pedig nem szeretnélek zavarni – válaszoltam neki a legőszintébb mosolyommal
- Akkor aludj velem – nézett nagy boci szemekkel
- Jó rendben itt maradok, és hagylak aludni.
Mikor megint elaludt fordult egyet és maga mellé rántott és átkarolt így végképp nem tudtam kiszabadulni a karjai közül. Feladva a küzdelmet odabújtam hozzá és az arcomat a mellkasába fúrtam, erre ő csak még szorosabban ölelt. Végül én is bealudtam és körülbelül 5-6 óra alvás után felébredtem. Zayn még mindig aludt, de már nem szorított annyira és ki tudtam bújni a karjai közül. Hátra mentem Lorenhez aki úgy szint húzta a lóbőrt, de én nem törődve vele felébresztettem.
- Mi van már ott vagyunk? – kérdezte álmosan
- Nem még nem vagyunk ott de én már nem vagyok álmos és gondoltam…
- Gondoltad, hogy akkor én sem vagyok az és ezért felkeltesz – fejezte be a megkezdett mondatomat a barátnőm – Maya én viszont még álmos vagyok, úgyhogy hagyjál.
- De Loren mindenki alszik és nem tudom mit csinálhatnék – mondtam lebiggyesztett ajkakkal és boci szemekkel
- Óóóó Maya utálom amikor ilyen vagy, olvass vagy írjál vagy rajzolj, bánom is én csak csinálj valamit és ne engem piszkálj – mordult rám Loren
Duzzogva ott hagytam és visszaültem Zayn mellé, majd elkezdtem lerajzolni ahogy alszik. Olyan mint egy kisfiú amikor alszik, nagyon édes. Épphogy be tudtam fejezni a rajzot elkezdett mocorogni és fel is ébredt.
- Te már fent vagy? Miért nem keltettél fel? – kérdezte miközben megdörzsölte a szemeit
- Olyan békésen aludtál, nem volt szívem felkelteni – válaszoltam mosolyogva
- Mit csináltál amíg aludtam?
- Rajzoltam – pirultam el
- Mutasd mit rajzoltál – kérlelt
- Csak akkor mutatom meg, ha nem nevetsz ki és nem gúnyolódsz – néztem rá komolyan
- Rendben meg ígérem csak mutasd már – pattant fel és vette el a kezemből a rajzot – de hiszen ez én vagyok, Te engem rajzoltál le míg aludtam?
Nem szóltam semmit csak bólintottam miközben megint fülig pirultam.
- Nagyon jól rajzolsz, olyan mintha egy képet néznék, pedig tudom, hogy rajz – mosolygott rám
- Köszönöm – válaszoltam kedvesen – nagyon szeretek rajzolni és egész jól is megy
- Vannak még Nálad rajzok? Kíváncsi vagyok miket szoktál még rajzolni
- Van még egy pár a füzetemben. Tényleg meg szeretnéd nézni őket? – kérdeztem, miközben már halásztam is elő a füzetemet
Ő csak bólintott egyet és odaadtam neki a füzetet amiben a rajzaim vannak. Körülbelül 2 lap híján tele van rajzokkal.
- Te tényleg nagyon jól rajzolsz, nem is gondoltam volna, hogy ennyire ügyes vagy – mosolygott
Mikor megint elkezdtünk beszélgetni hallottuk, hogy felkeltek a többiek és mindenki nagyokat ásított. 5 percre rá megálltunk egy pihenőnél ahol végre leszállhattunk és ki tudtuk nyújtóztatni a végtagjainkat. Loren megkeresésére indultam, de láttam, hogy Louissal van és egész jól elbeszélgetnek, így nem akartam őket zavarni ezért oda mentem a többi fiúhoz. Nagyba beszélgettünk a fiúkkal és nevettünk Naill hülyeségein mikor Loren és Louis is csatlakozott hozzánk.
- Loren bocsi, hogy felkeltettelek csak tényleg nem tudtam mit csináljak – néztem szomorúan a barátnőmre
- Jól van semmi baj, de Te is tudod milyen vagyok rögtön alvás után. Addig nem kelek fel amíg meg nem ittam a kávémat – válaszolt Loren kedvesen
- Igen-igen tudom, akkor kibírhatatlan vagy – kezdtem el nevetni, de barátnőm csak csúnyán nézett és egyből tudtam, hogy rosszat szóltam – úgy értem, hogy…na jó nem magyarázkodok, ebből már úgy se jövök ki jól.
Mindenki már a hasát fogta, hogy hogy elbénáztam, de örülök, hogy mosolyt tudtam csalni a srácok arcára és, hogy jól kezdődik a napunk. Mikor visszamentünk a buszra szóltam Zaynek, hogy most már tényleg odamegyek Lorenhez, mert segítek neki kiválasztani, hogy mit adjon rátok este. Meg sem várva a választ hátra szaladtam barátnőmhöz aki valamin nagyon elgondolkozhatott, mert fel se tűnt neki, hogy ott vagyok.
- Hé Loren minden oké? Min agyalsz ennyire? – érdeklődtem
- Jaj bocsi Maya, nem figyeltem. Azon, hogy mit csináljak Harryvel és az esti ruhákon – válaszolt miközben láttam az arcán a rémületet
- Itt vagyok segítek mindenben, Te is tudod. Először is mond el, hogy miről beszéltetek Louissal aztán azt is, hogy mikor fogsz beszélni Harryvel és csak utána álljunk neki a ruháknak. Mert amíg ki nem tálalsz addig úgysem tudsz a ruhákra koncentrálni – vetettem fel az öteletet
- Oké, ez így jól hangzik, azt hiszem.
- Na akkor mesélj, mi van? – kérdeztem és barátnőm belekezdett a mondandójába
- Louissal mindent megbeszéltünk, hogy csak ismerkedünk és majd kialakul valami meg, hogy hagyjon nekem is egy kis időt, mert még nagyon fura, hogy 3 hónapig velük vagyunk összezárva és még 1 napot sem töltöttünk Londonban. Egyelőre csak jobban megakarom ismerni aztán lesz ami lesz. Viszont az, hogy Harryvel mi legyen nem tudom, mert nem akarom megbántani, de nem is akarok Tőle semmit, ahogy egyelőre senki mástól sem. Te is tudod, hogy hányszor csalódtam már és emiatt egy „falat” építettem magam köré. De őszintén gőzöm sincs, hogy mikor beszéljek vele, mert félek az egésztől, félek, hogy megint megcsókol és Louis ezt látni fogja, azt pedig nem akarom. Jaj Maya nem tudom mit csináljak – nézett rám és egy könnycsepp gördült végig az arcán
- Szerintem az lenne a legjobb, ha még a buszon beszélnél Harryvel amíg oda nem érünk, úgyis van még 3 óránk. De előtte találjuk ki a fiúk ruháját, a sminket meg már tudom szóval azzal nem kell foglalkozni – mosolyogtam bíztatóan a barátnőmre
El is kezdtük a ruhákat kiválogatni a fiúknak, de valahogy Loren nem volt a legjobb passzban és olyan ruhát akart Liamre adni ami Zayné lett volna. Így oda küldtem Harryhez, hogy beszéljen vele én pedig addig megpróbáltam a ruhákat összerakni estére. Már csak 1 óra volt az útból amikor azt vettem észre, hogy Loren mosolyogva jön vissza hozzám. Nem szólt semmit csak leült mellém és elkezdte újból kiválasztani a ruhákat. Körül belül fél óra alatt készen volt én meg csak néztem, hogy mennyivel jobban megy neki ha nem nyomasztja semmi a szívét. Mosolyogva néztem ahogy pakolászik és örültem, hogy végre látom egy kicsit mosolyogni. Mikor befejezte megint szó nélkül ott hagyott és most leült…Zayn mellé?

Hát ennyit tudtam most összehozni remélem azért tetszett és örömmel olvastátok. De kérlek ha tényleg tetszik akkor írjatok komit mert így nem tudjuk, hogy mi a rossz és mi a jó a történetben. Ha kritizálni akartok minket vagy csak meg dícsérni akkor is nyugodtan írhattok, örömmel fogadjuk az össze kommentet. Sok puszi Nektek Dorcsy és Lina

10.Fejezet-Manchester

Miután Maya ott hagyott, egyre csak azon gondolkoztam mit mondhatnék Louisnak, és ő csak vészesen közeledett felém. Már nagyon régen volt
kapcsolatom és az is csúnyán végződött, talán ezért nem merek belevágni egy újabb kapsolatba, főleg így hogy együtt dolgozunk, de még ha
véget is ér ez a 3 hónap, ki tudja mi lenne utána. Gondolatimból Lou zökkentett ki.

-Loren, azt hiszem beszélnünk kéne-ült le mellém
-Louis én annyira sajnálom ezt az egészet, nem tudom mi ütött belém, de hidd el az a csók nem jelentett semmit. Csak próbálta
bebizonyítani, hogy számára igen, de nekem tényleg semmit nem jelentett-magyarázkodtam
-Nem erről van szó, jó tény hogy nagyon rosszul esett, de ettől még nem haragszom egyikőtökre sem, én csak egyedül azt nem értem,
hogy egyik percben el vagy velem,utána meg szószerint leüvoltöd a fejem és ott hagysz, vagy éppen elküldesz-mondta
-Mert félek, félek a saját érzéseimtől és attól mi fog történni, félek megnyílni előtted, félek a csalódástól-mondtam neki
-De Loren esélyt sem adsz nekem/nekünk, én tegnap teljesen megnyíltam neked, bevallottam neked, hogy tetszel és te sem vélekedtél
másképpen, én tényleg szeretnélek megismerni mégjobban, és azt is hozzá teszem, hogy mindent a maga idejében és tempójában.
Megpróbálnád, vagy teljesen elzárkózol ez elől?-kérdezte
-Nem is tudom Louis, nem tudom mi lenne a helyes. Egyenlőre csak ismerkedjünk és legyünk barátok, aztán ha megismertük egymás
minden rögeszméjét és oldalát akkor meglátjuk mi legyen, rendben?-kérdeztem vissza
-Rendben, de akkor ígérd meg nekem, hogy többe nem löksz el magadtól-kérlelt
-Rendben van, megígérem-mosolyogtam rá

Onnantól kezdve egész jól elbeszélgettünk, de azért kicsit távolságot tartottam, hiszen nem akarok egyből az elején olyan
nagyon jóba lenni vele mert kitudja mi sülne ki belőle, de egy biztos ígéretet tettem neki és be is fogom tartani. Bár nem
értettem mért magyarázkodtam a csók miatt, hiszen nincs is köztünk semmi, és be kell vallanom élveztem is. Nem sokkal később
végre megérkeztünk Manchesterbe. Miközben John elvezetett minket a stadionba, Maya mellém csapódott és alaposan kifaggatott,
én pedig töviről-hegyire elmondtam neki mindent.

-Azt mégg had tegyem hozzá, hogy szerintem Harry-vel is beszélned kéne-mondta
-Miért mondod ezt nekem?-értetlenkedtem
-Mert elmondta nekem, hogy nagyon tetszel neki, annak ellenére is próbálkozni fog szerintem, hogy tudja Louis
többet akar tőled, szóval elkéne döntened mi legyen-tanácsolta
-De nem tudom, igazából nem akarok Harry-től semmit, de az a csók tényleg fantasztikus volt-pirultam el
-Neked kell tudnod melyik sráctól akarsz valamit, csak egyet kérek, hogy ne bántsd meg egyiket se-mondta
-Rendben van-válaszoltam

Innentől már csendben ballagtunk a srácok öltözőjéhez vezető folyosón. A fiúk mentek is egyből a színpadra próbálni, mi pedig Maya-val
addig is kitudtuk találni mit adjunk rájuk, valamint éppen melyik alapozó melyik sráchoz illik. Nem is volt erre sok időnk mert jöttek is
vissza és elkezdődött a készülődés. Szerencsémre, vagy talán nem is tudom az saját szerencséjülre, sokkal könnyebben ment minden és fél
óra alatt elkészültek.

-Lányok, ismételten kívánjatok szerencsét-nézett vissza az ajtóból Liam, mivel John már várta őket
-Sok szerencsét srácok- mondtuk kórusba
-Kérhetnék egy szerencse puszit?-szalad vissza Zayn Maya-hoz
-Persze- és már kapta is a puszit az arcára
-Esetleg én is kaphatnék Loren?-nézett rám Harry
-Ne feszítsd túl a húrt Harold-korholtam mert láttam Lou arcán a fájdalmat és a kétségbeesést a válaszomat várva

Az egész koncertet végig néztük a színpad mellől és nagyon jól szórakoztunk, a srácok is fantasztikusak voltak. Nem lehetett nem
észrevenni, hogy Zayn többször is Maya-ra mosolygott, amitől drága barátnőm telejesen elpirult. Mikor vége lett a koncertnek, nem maradt
más csak mindent szépen a helyére tenni és indulni vissza a buszra. Egyből lefeküdtem aludni, de persze nem lehetett, a fiúk teljesen
fel voltak pörögve, csak Maya és Zayn hiányzott.

Nos ennyi lenne remélem tetszett és lassan érkeznek is majd kommik, mert azt már észre vettük, hogy olvastok minket, de egy-két
kedves szónak örülnénk. Millió puszi Dorcsy és Lina

9. Fejezet - A hosszú út

Miután egy szúrós pillantást vetettem Lorenre, Louis után mentem, hogy megkeressem. Körbejártam a benzinkút környékét és végül egy fa tövébe találtam meg. Ott guggolt és bele volt mélyülve a gondolataiba. Nem tudtam, hogy oda menjek-e hozzá vagy ne, de végül inkább oda mentem.
- Lou minden rendben? – kérdeztem Tőle aggódva
- Nem Maya, nincsen semmi se rendbe. Tegnap miután elmentél olyan jót beszélgettünk Lorennel és elmondta, hogy csak féltékeny volt, mert megfogtam a kezed. Elmagyaráztam neki, hogy mi volt és azt is elmondtam neki, hogy miért beszélgettünk annyit. Ehhez képest most megint azt látom, hogy Harryvel csókolózik. – válaszolt a srác szomorúan
- Nyugi Louis, biztos van rá valami magyarázat. De én sem értem, hogy mi volt ez az egész. Én is elmondtam neki, hogy nincs köztünk semmi és megértette. Próbálj meg vele beszélni erről az egészről, én is ezt fogom tenni. – próbáltam megnyugtatni
- De Maya az előbb is azt mondta, hogy nem akar velem beszélgetni, akkor szerinted mégis, hogy csináljam?
- Beszélek majd én is Lorennel, hogy mégis mi járt a fejébe amikor ezt tette és majd szólok, hogy ha már megnyugodott és hajlandó Veled is beszélgetni. De most menjünk vissza a buszra, mert indulnunk kell tovább.
Sikerült megnyugtatnom annyira, hogy vissza jöjjön velem, de mikor felértünk a buszra és odaakartam menni Lorenhez, hogy megkérdezzem mi volt ez az egész Louis megállított, hogy hagyjam majd ha már lecsillapodtak a kedélyek akkor menjek oda hozzá addig pedig üljek mellé. Nem igazán rajongtam az ötletért, és csak azért is oda mentem Lorenhez, hogy megbeszéljem vele.
- Velem hajlandó vagy beszélni? – kérdeztem a barátnőmtől elég nyersen
- Miért akarnék Veled beszélni? – kontrázott rá Loren
- Tudod mit Loren nem érdekel, hogy kivel mit csinálsz, de okosan csináld mert vannak olyanok akik kedvelnek Téged és talán többet akarnak, mint barátság. De Te tudod, hogy hogyan alakítod ezeket a kapcsolatokat, csak aggódom, mert Te nem ilyen vagy, legalábbis ezt az oldaladat sose láttam még és őszintén szólva nem tetszik egyáltalán. – válaszoltam barátnőmnek kimérten
- Maya Te ezt nem értheted. Én nem akarok egyik sráctól se semmit. Lehet, hogy megkedveltem őket, de ennyi semmi több. – magyarázta Loren
- Akkor áruld már el, hogy tegnap mégis miért nem tudtad ezt Louisnak is elmondani? – kiabáltam rá, mire a fiúk felénk fordultak – nem nektek szólt, foglalkozzatok a dolgotokkal
- Ne kiabálj velem. Azért nem tudtam megmondani neki mert részeg voltam, Te is tudod, hogy akkor milyen vagyok.
- Igen nagyon jól tudom, ahogy azt is, hogy a részeg ember mindig igazat mond. Egyszóval akkor Te most hazudsz és tegnap este mondtál Louisnak igazat. Loren örülnék ha végre egyszer felvállalnád azt amit érzel és nem zárnád magadba – vágtam hozzá, mire egy könnycseppet véltem felfedezni az arcán
- Tudod nagyon jól, hogy én nem ilyen vagyok és nekem ez nem megy könnyen – szipogott Loren
- Igen tudom, de ezen tudsz változtatni – mosolyogtam rá – ne haragudj, hogy úgy Neked estem, de 3 hónapig össze vagyunk zárva a fiúkkal és nem hiszem, hogy jót tenne az bárkinek is ha konfliktusok lennének. Nagyon szeretlek Csajszi, tudod, hogy rám számíthatsz, ne legyél ilyen.
- Jó rendben igyekszem változtatni a viselkedésemen, de nem könnyű. Én is szeretlek Loren és ez kölcsönös – végre mosolyogva válaszolt
- Ja és Loren! Szerintem beszélned kéne Louval.
- De nem akarok – vágott morcos fejet amin nevetnem kellett
- Tudom, de muszáj lesz. Ideküldöm – kacsintottam rá
Végre sikerült Lorennel mindent letisztázni és oda küldtem hozzá Louist is, hogy beszéljen vele. Addig én odaültem Harryhez és megkérdeztem Tőle is, hogy mi volt ez az előbbi.
- Tudod Maya, nekem nagyon tetszik Loren és szeretnék Tőle többet – válaszolt félénken a srác
- De azt nem vetted észre, hogy az egyik legjobb barátodnak is tetszik? – kérdeztem meglepetten
- Őszintén? Nem igazán, de ha tényleg így van akkor se tudok mit csinálni, nekem tényleg nagyon tetszik.
- Én ezt elhiszem, de akkor is beszélned kell erről Louissal is és Lorennel is, mert ez így nem lesz jó és így csak konfliktusok lesznek – magyaráztam Harrynek
- Jó rendben, beszélek majd velük
Harryvel is sikerült megbeszélnem a dolgokat úgyhogy végre foglalkozhattam azzal amivel alapból akartam. Elkezdtem a kedvenc regényemet olvasni, mivel nekem úgysem kell kitalálni, hogy hogyan sminkeljem ki a fiúkat. Az olvasásom se tartott túl sokáig mert a fiúk nem hagytak. Hiába mondtam nekik, hogy hagyjanak csak azért is piszkáltak. A megmentőm végül Zayn volt aki nagy nehezen elküldte a többi fiút, hogy fogalakozzanak mással és ne piszkáljanak.
- Köszönöm Zayn, ez kedves Tőled – mosolyogtam rá
- Ugyan nincs mit. Láttam, hogy nagyon zavar, hogy itt vannak és úgy gondoltam, hogy besegítek egy kicsit – válaszolt viszonozva a mosolyt – akkor én hagylak olvasni.
- Maradhatsz ha gondolod, de csak akkor, ha Te nem fogsz piszkálni
- Ezt nem ígérhetem, de azért igyekszem majd nem zavarni. – ezzel fogta magát és leült mellém
A maradék 2 órában amíg úton voltunk ott ült végig mellettem és egyszer sem piszkált, de láttam rajta, hogy nehezére esik, így inkább letettem a könyvet és felé fordultam.
- Be is fejezted? – kérdezte meglepetten
- Nem, csak láttam, hogy már nem tudod magad türtőztetni és gondoltam lerakom a könyvet és beszélgetek Veled – mosolyogtam
- Csak azért tetted le a könyvet, hogy velem beszélgess? – csodálkozott
- Pontosan azért. Szóval gyorsan találj ki valamit amiről tudunk beszélgetni mert ha nem akkor vissza veszem a könyvet és folytatom az olvasást – kacsintottam rá
- Gondolkozom, gondolkozom – vigyorgott
Nem bírtam tovább nézni, ahogy ennyire gondolkozik azon, hogy mit kérdezzen és elnevettem magam, Ő persze egyből felém kapta a fejét.
- Mi olyan vicces Maya? – nézett szúrós szemekkel
- Az ahogy itt töröd magad és nagyon aranyos vagy – nem voltam benne biztos, hogy a végét tényleg kimondtam-e, de amikor ránéztem látszott rajta, hogy igen tényleg kimondtam azt a két szót
- Te is aranyos vagy – mosolygott rám
Az utolsó pár km egész nyugodtan telt el. Loren és Louis a benzinkút óta beszélgettek, Liam és Naill hülyültek, Harry pedig a telefonját nyomkodta. Zaynnel pedig egész végig beszélgettünk. Minden szóba jött. Az is, hogy én hogyan kerültem abba a cégbe, hol ismertem meg Loren és még ehhez hasonlók. Mikor megérkeztünk örömmel szálltunk le a buszról, hogy végre kinyújtóztathassuk a végtagjainkat a hosszú út után. A fiúk rögtön előretörtek és John vezetésével bementünk a szállodába. Loren és én pedig a fiúk mögött sétáltunk és beszélgettünk.

Hát most csak ennyit tudtam alkotni, remélem azért tetszett ez a rész is és örömmel olvastátok. Köszönjünk, hogy egyre többen találtok rá a blogunkra és olvassátok. Puszi Dorcsy és Lina

8.Fejezet-Bonyodalmak

Reggel hatalmas dörömbölésre keltem fel iszonyatos fejfájással.

-Szobaszervíz-hallottam meg felébredésem okozó zaját
-Hallkabban legyen szives, még van aki alszik-szólt Zayn

A fejem majd szét szakadt és próbáltam visszaemlékezni az estére, de semmi. Az utolsó amire emlékszem, hogy Harry-vel táncolok, utána
se kép se hang. Gyorsan elmentem lefürdeni, majd magamra kaptam valami kényelmes göncöt és lementem a többiekhez.

-Szia Loren-köszönt Maya, én csak egy grimasszal viszonoztam, ugyanis még mindig haragudtam rá Lou miatt.

Nem törődve senkivel elővettem egy bögrét, majd töltöttem magamnak kávét és visszamentem a szobámba. Még mindig a tegnap este járt a
fejemben és egyre csak azon gondolkoztam mi történhetett, de nem sikerült rájönnöm. Nem sokkal később valaki kopogott az ajtómon.

-Szia, bejöhetek?-hallottam meg Liam hangját az ajtó túloldaláról
-Persze,gyere csak-válaszoltam kedvesen
-Figyelj, lassan összekéne szedni magunkat, mert jön értünk a busz és indulunk Manchesterbe.-mosolygott rám
-Rendben van, csak kicsit összeszedem magam, irtóra fáj a fejem-mondtam-Liam, eltudnád mondani mi volt tegnap este mert semmire nem
emlékeszem, az utolsó ami megmaradt, hogy Harry-vel táncolok.
-Hát utána én csak annyit láttam, hogy lesmároltad, majd sírva kirohantál. Maya utánad ment, aztán később Louis követte. Aztán mintha mi
sem tönrtént volna, nagyon jól elvoltatok-vázolta a helyzetet
-Tessék??? Én Harry-vel?-értetlenkedtem
-Igen mi is meglepődtünk, de aztán Maya elmondta, hogy csak féltékennyé akartad tenni Lou-t, de ő nem akar tőle semmit, viszont Lou
tőled igen. Lassan szedd össze magad 1 óra múlva indulunk -mondta, majd kiment a szobámból

Nem értettem semmit. Ennyire még talán soha nem rúgtam be. Nagyon rosszul éreztem magam, nem tudtam kinek mit mondjak. Harry remélem
nem gondolja, hogy komoly volt az a csók, ahogy Maya is remélem meg tud nekem bocsátani. De Lou...vele mit kezdjek, nem is emlékszem mit
beszélgettem vele. Annyira össze voltam zavarodva. Miközben ezeket gondolkoztam, elkezdtem összepakolni és szépen lassan levittem a nappaliba
a cuccaimat, majd a recepióra leviszik a fiúk, gondoltam. Lent már mindenki harcidíszben állt és csak rám vártak. Ránéztem az előbb említett
személyekre és egyikőjük arcán sem láttam haragot, így arra a döntésre jutottam, hogy majd szépen sorjában megbeszélem velük a dolgokat.

-Na végre, jó hogy elkészültél, mennünk kell-mondta Naill
-Ne haragudjatok, de eléggé szét voltam csúszva reggel-mondtam bocsánatkérően
-Jól van, semmi baj-mosolygott rám kevdesen Lou

Beszálltunk a liftbe és elindultunk a recepcióra, a fiúk gyorsan kichekkoltak és már várt is ránk a busz a bejárat előtt. Sorjában
betettük a csomagjainkat, felszálltunk és már indultunk is. Maya csapódott mellém elsőként.

-Lassan ki kéne találnod ma este mit adsz a fiúkra-nézett rám
-Igen ezen már én is gondolkoztam. Maya ne haragudj a tegnapiért, bár nem sokra emlékszem, de Liam elmondta mi volt. Annyira sajnálom,
hogy féltékeny voltam rád és Lou-ra-néztem rá bociszemekkel
-Semmi baj, ahogy teganp is elmondtam Louis csak azt akarta tudni, hogy hivhatná fel magára a figyelmedet. De tegnap hallottam ám
amikor azt mondta neked, hogy tetszel neki, utána mi történt?-kérdezte izgatottan
-Gőzöm sincs Maya, éppen ez a problémám, nem tudom kinek mit mondjak, hogy ne bántsak meg senki-sütöttem le a szemem
-Szerintem beszélj Lou-val, elhiszem, ha azt mondom, hogy még jópárszor elmondaná ezt neked?-kacsinott rám
-Rendben van, szeretlek-öleltem át
-Én is téged-adott egy puszit az arcomra és ott hagyott

Nem akartam Lou-val beszélni egyáltalán, hiszen én nem akarok tőle semmit,tény hogy tetszik, de ennyi az egész. Attól, hogy elvileg tegnap
elvoltunk, a véleményem még nem változott róla, éppen ezért nem is értem miért voltam féltékeny. Az meg hogy lesmároltam Harry-t, fel se
tudom fogni.
Már vagy 3 órája voltunk úton és még mindig hátra volt kettő, Louis többször is próbált a közelembe férkőzni, de leráztam azzal, hogy
dolgoznom kell. A következő pillanatban kivett mindent a kezemből és leült velem szembe.

-Loren, mért nem állsz szóba velem?-kérdezte
-Azért mert még ki kell találnom mit adok ma rátok és nincs kedvem veled beszélgetni-válaszoltam lekezelően
-Nem értelek, tegnap még semmi bajod nem volt velem, és most hirtelen hozzám se szólsz? Harry van a háttérben és a csók?-kérdezte
-Nem erről van szó Louis- nem akarok erről beszélni, hát nem érted?-már majdnem kiabáltam
-Legyen-mondta majd visszaadta a dolgaimat és ment is útjára

Nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy erről beszélgessek vele, de igazából nem is akartam. Megálltunk egy benzinkúton, hogy kicsit végre
kinyújtóztassuk a lábainkat és egy kis friss levegő sem ártott. Mindenki leszállt csak Harry és én maradtunk a buszon. Egyből késztetést
érzett arra, hogy oda jöjjön hozzám.

-Ami azt a csókot illeti-folytatta volna, de a szavába vágtam
-Harry nem emlékszem rá és így is lesz a legjobb-mondtam, de mikor ezt kimondtam egyből megis bántam
-Szeritem meg nem-és azzal megcsókolt

Nem tudom, miért de visszacsókoltam és élveztem is. Szerencsétlenségemre pont akkor jöttek vissza a többiek,természetesen Lou-val
az élen, aki mindent látott. Neki sem kellett több fogta magát és leviharzott a buszról, majd egy szúrós pillantás kíséretében Maya
utána ment.

Na hát most ennyi lenne remélem tetszik. :) Örülnénk egy pár kommentnek is :) Sok puszi nektek Dorcsy és Lina

7. Fejezet - Tetszel...

Miután Loren kirohant a Silver Point elé, fogtam magam és utána mentem mit sem törődve a fiúkkal és ügyelve arra, hogy egyikőjük se jöjjön utánam.
- Loren mi a baj? Mi volt ez az egész? – kérdeztem aggódva
- Hagyjál Maya, ne foglalkozz velem, inkább menj vissza Louishoz úgyis jól elvagytok – válaszolt ingerülten
- Te miről beszélsz? Arról beszélünk a pub óta, hogy hogyan kerüljön közeledbe. Most is erről beszéltünk, mert a pubba nem tudtuk befejezni a többiek miatt.
- Akkor miért fogta a kezed?
- Mert látta, hogy Te jól elvagy Harryvel és féltékennyé akart tenni. De bevallom táncolni én hívtam, Ő pedig csak úriember akart lenni és felsegített az asztaltól és Te pont ezt láthattad – próbáltam megmagyarázni – Hidd el nem akarok Tőle semmit. Nekem Zayn tetszik nagyon
- Akkor azt mondod, hogy nincs köztetek semmi és nem is lesz? – kérdezte barátnőm szipogva
- Az ég világon semmi – bíztatóan rá mosolyogtam
Mielőtt folytathattam volna a mondandóm Louis jelent meg mögöttünk.
- Bocsi Maya, de beszélhetnék Lorennel? – kérdezte, én pedig egy bíztató mosolyt küldve Lorennek visszamentem a fiúkhoz.
Mind a 4 srác ott ült az asztalunknál és iszogattak. Mikor odaértem Harry egyből nekem esett a kérdéseivel.
- Mi van Lorennel? Mi volt ez az egész? És…
- Harry nyugi – mielőtt folytathatta volna a kérdezősködést félbeszakítottam és elmeséltem neki, hogy mi történt szépen nyugodtan.
Visszaültünk a fiúkhoz és rendeltük egy kör tequilát és Zayntől kaptam még egy koktélt is. Nagy szemekkel néztem rá, hogy ezt most mégis miért kaptam és mintha gondolatolvasó lenne válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Azért kaptad, hogy Te is felszabadulj egy kicsit és, hogy kikapcsolj – kacsintott rám mosolyogva
- Köszönöm Zayn, ez kedves Tőled – mosolyogtam rá
- Na jó ne itt flörtöljetek előttünk, nem igazán vagyunk erre kíváncsiak – vetette oda Liam, a másik két srác pedig csak bólogatott
Kicsit szégyelltem magam és ezt Zayn is észrevehette, mert felállt és hívott táncolni.
- Várj még a koktélomat se tudtam meginni – szóltam neki, de ő csak a csuklómnál fogva húzott maga után.
Amint felcsendült a kedvenc számom dallama egyből felkaptam a fejem és most én húztam Zaynt magam után. A táncparkettre érve egyből elkezdtünk rá tombolni. Zayn meg csak állt és nézett, hogy hogy el tudom magam engedi.
- Te aztán tényleg szeretheted ezt a számot – mosolygott rám
- Az egyik kedvencem – viszonozva a mosolyt válaszoltam
Egy lassú szám következett és egyből magához húzott. Kicsit elpirulva ugyan, de a vállára hajtottam a fejem és úgy táncoltunk tovább. Ahhoz képest, hogy nem is kedveltem Őket, most teljesen megváltozott a véleményem pedig ez még csak a második nap amit itt töltöttünk Londonban. Mikor véget ért a szám Mi még mindig összebújva totyogtunk jobbra-balra, és Loren hangjára lettem figyelmes, hogy kiabál valamit, de nem értettem. Mire észbe kaptam és ellökve magamtól Zaynt rohantam a hang irányba. Azt hittem elájulok a meglepődöttségtől. Loren és Louis csak nevettek valami idióta férfin aki olyan ittas volt, hogy már nem bírt megállni a lábán. Mikor ott akartam hagyni Őket, hogy akkor visszamenjek a többiekhez csak egy szót hallottam, de azt a lehető legtisztábban.
- Tetszel…
Inkább nem akartam foglalkozni azzal, hogy Ők miről beszélgetnek, úgyhogy gyorsan visszasiettem Zaynhez és a többiekhez. Visszaültem az asztalunkhoz és Zayn szúrós szemekkel nézett rám. Gondolom azért, mert az előbb csak úgy se szó, se beszéd ott hagytam. Mivel kicsit rosszul esett, hogy így néz rám és én is megbántottam ezért gondoltam meglepem valamivel. Felálltam az asztaltól és a pult felé vettem az irányt. Kértem mind a 4 fiúnak egy korsó sört és Zaynek még vittem egy Long Island Ice Tea-t is, hátha ettől megenyhül egy kicsit.
- Srácok, hoztam Nektek valamit – mosolyogtam rájuk
- Maya Te le akarsz itatni minket? – kérdezte viccesen Naill
- Ugyan Te hova gondolsz Naill, eszemben sincs – válaszoltam egy huncut mosollyal az arcomon – Zayn Neked hoztam még egy koktélt is
- Mégis miért kapok én koktélt és a többiek nem? – kérdezte meglepetten a fiú
- Arrébb tudsz jönni egy kicsit? – pirultam el
- Minek? Itt is tudunk beszélni, mondjad nyugodtan
- Inkább menjünk arrébb, ha nem baj
Nagy nehezen sikerült rávennem Zaynt, hogy jöjjön arrébb velem. Nem akartam, hogy hallják a többiek amit mondani szeretnék neki.
- Figyelj, ne haragudj, hogy csak úgy ott hagytalak az előbb, de mikor meghallottam Loren hangját kicsit megijedtem és tudni akartam, hogy minden rendben van-e vele – vallottam be szomorúan
- Jól van, nem haragszom. Ezért kaptam én koktélt és a fiúk nem? – kérdezte csillogó szemekkel
- Igen ezért. Ki akartalak valahogy engesztelni – pirultam el
- Elég lett volna, ha bocsánatot kérsz. De gyere menjünk inkább táncolni – kacsintott rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel
Nem kellett kétszer kérnie egyből mentem is a parkettre, ő meg jött utánam. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Loren és Louis is csatlakozott hozzánk és kb rá 2 percre jött a csapat másik 3 tagja is. Buliztunk egy jó nagyot, mindenki jól érezte magát és ahhoz képest, hogy se Loren, se én nem kedveltük a fiúkat, egész aranyosak is tudnak lenni. Jót tett ez a kis kikapcsolódás, összehozott minket a fiúkkal.
Körülbelül hajnali 4-kor jöttünk ki a Silver Pointból és szálltunk be a limóba ami egyből vitt minket a szállásunkra. Elköszöntünk a fiúktól a szobák előtt. Lorennel épphogy beestünk az ajtón már rohantunk is a fürdőbe, majd dőltünk be az agyunkba.
Másnap reggel csak a dörömbölésre riadtunk fel.

Remélem ez a rész is tetszeni fog Nektek. Igyekeztem minél izgisebbre, de hát így sikerült. Köszönjünk, hogy olvassátok a blogunkat, jó tudni, hogy nem csak magunknak írjuk, hanem tényleg vannak olyanok akik szívesen olvassák. :) Puszi Dorcsy és Lina ;)

6.Fejezet - A buli

Miután bementünk a helyre az állunk csak mégjobban leesett. Hihetetlen, hogy mennyien vannak, és az ahogy ki van alakítva, és maga
a hangulat, egyszóval minden tökéletes volt. A fiúk egyből bevezettek minket a VIP részlegbe, majd miután leültünk Harry eltűnt,
hogy italt szerezzen nekünk. Naill lehuppant mellém és elkezdett faggatni.

-Loren, láttam ám hogy nem igazán voltál elájulva amikor Maya és Louis félrevonultak. Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte
-Egyáltalán nem vagyok féltékeny Naill, Maya a legjobb barátnőm azt csinál amit akar, Lou-hoz meg semmi közöm,
de ha féltékeny lennék se lenne hozzá semmi közöd-mondtam higgadtan, hogy ne vegye észre kicsit tényleg bántott a dolog

Igen bántott mert Maya ismerhetne már annyira, hogy tudja ki az aki tetszik. Tényleg bántott, de nem szenteltem neki akkora figyelmet
inkább csak jól akartam magam érezni. De a következő pillanatban el is szállt ez az elhatározásom, ugyanis csak annyit vettem észre,
hogy Louis engem félrelökve odaül Maya mellé, tudomást sem véve rólam újra elkezdtek beszélgetni, és eléggé jól elvoltak. Harry meghozta
az italokat és mérgemben a 14ből a felét le is húztam a tequiláknak.

-Te aztán tudsz inni-röhögött rajtam Harry
-Ne röhögj, inkább hozz még és csapjuk szét a helyet-már egy kicsit fejembe szállt a pia és az beszélt belőlem
-Neked inkább most levegőre lenne szükséged-mondta Maya
-Te ne mond meg nekem mit csináljak, inkább élvezd Louis társaságát-vetettem oda neki, majd azzal feláltam és ott hagytam őket

A táncparkett közepére igyekeztem, de Harry utánam jött látván az előbbi jelenetet.

-Héé állj meg, Loren minden rendben van?-aggódott
-Tudod Harry, semmi sincs rendben. Itt van ez a munka, éppen hogy csak megérkeztünk, nem is ismerjük a helyet, de máris 3 hónapra utazzunk
el veletek, holott én személyszerint nem kedvellek titeket. És akkor még ott van Maya és Louis....-nem tudtam befejezni
-Loren, tudom mit érzel, de hidd el Lou nem úgy kedveli Maya-t, tudom mert elmondta, és azt is tudom, hogy te viszont tetszel neki.
Csakhát gondolom nem tetszik neki annyira a stílusod, vagy nem is tudom-próbált megnyugtatni
-Harry én ilyen vagyok ez ellen nem tudok mit tenni, szeretem kézben tartani a dolgokat és szeretem, ha olajozottan mennek a dolgok.
Lou-ról meg inkább ne beszéljünk kérlek, csak élvezzük az estét-mondtam

Az este további része azzal telt számomra, hogy Naill,Liam és Harry ide-oda rángattak táncolni. Nagyon jól éreztem magam, bár a kelleténél
többet ittam, aminek meg is lett az eredménye és nem volt túl rózsás. Egy lassú szám következett és Harry-vel táncoltam éppen
amikor megláttam, hogy Lou kézenfogva jön a táncolni Maya-val. Nem tudom mi fordulhatott meg a fejembe, de a következő amire ráeszméltem,
hogy Harry-vel csókolózok, majd sírva kirohanok az utcára. És senki nem jön utána, főleg nem Ő. Legalábbis azt hittem.....

Na hát itt van az újabb rész, reméljük tetszik. Megosztást és kommentet kérnénk. Puszi Dorcsy és Lina

5. Fejezet - A nagy beszélgetés

Miután Louis félrehívott láttam Loren arcán, hogy nem igazán tetszik neki az, hogy én vele beszéljek. Mintha egy kis féltékenységet éreztem volna a hangjában is.
- Igen Louis mit szeretnél? – kérdeztem Tőle meglepődve
- Csak megszerettem volna kérdezni, hogy nagyon haragszotok Ránk amiért ilyen idiótán viselkedtünk? Mert Loren nagyon kikelt magából – kérdezte szomorú arccal
- Hát Loren elég lobbanékony természet, de nagyon kedves is tud lenni és ha valakit megkedvel akkor azzal szoros barátságba is kerülhet vagy még több – kacsintottam rá Lou-ra
- Értem, de akkor nagyon haragszik? – nézett rám boci szemekkel
- Nem haragszik, csak nem szereti, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt Ő elképzelte – mosolyogtam rá – de biztos csak ezt szeretted volna kérdezni?
- Hát…öööö…a többi az annyira nem fontos – sütötte le a szemét
Mikor már mondani akartam neki, hogy nyugodtan kérdezzen ha van valami, de odalépett mellénk Harry és így nem tudtunk már nyugodtan beszélgetni.
- Mit szeretnél Harry? – néztem rá morcosan – nem látod, hogy éppen beszélgettünk?
- Ne haragudjatok, csak meg akartam kérdezni, hogy nem megyünk-e át valami vadabb helyre, ahol táncolni is lehet?! – kérdezte aranyos mosollyal az arcán
- Nekem nincs túl sok kedvem, de ha Loren benne van akkor felőlem mehetünk. Kérdezd meg Tőle is, kint van a pub előtt, legalábbis az előbb még oda indult.
- Rendben van akkor megkeressük a srácokkal, Ti addig beszélgessetek tovább nyugodtan, és bocsi hogy zavartalak Titeket – válaszolt Harry
Miután elment visszafordultam Louishoz és kérdőn néztem rá.
- Van valami baj?
- Jajjj dehogy nincsen semmi baj – mosolyogva rázta a fejét
- Volt még valami az előbb amit kérdezni akartál, mi lenne az? – kérdeztem tőle nagy kerek boci szemekkel
- Hát igazából nem tudom, hogyan is kérdezzem meg, de inkább nem kerülgetem a forró kását és rákérdezek kerek-perec.
- Igen? – nézek egyre értetlenebbül
- Szerinted lenne esélyem Lorennél? – kérdezi Louis fülig pirulva – úgy értem ha nem lennék ilyen amilyen akkor észre venne?
- Lou maradj olyan amilyen vagy és hidd el valami csak ki fog alakulni, de azért szólok pár szót az érdekedben, mert ha jól vettem észre Te sem vagy neki unszimpatikus – válaszoltam neki kedvesen
- Jajj Maya nagyon szépen köszönöm – ölelt meg én meg nem tudtam mire vélni és kicsit eltoltam magamtól – ne haragudj.
- Semmi baj, nem haragszom csak meglepődtem ennyi az egész, de örülök, hogy mosolyt tudtam csalni az arcodra – vigyorogtam rá – de miért van olyan érzésem, hogy még mindig nem kérdeztél meg mindent?
- Pedig tényleg mindent megkérdeztem, nincs semmi más kérdésem – pirult el megint Louis
Mivel a többiek megtalálták Lorent és valahogy megjelentek körülöttünk így nem tudtuk befejezni a beszélgetést, mert én is szerettem volna kérdezni valamit, de mindegy majd, ha lesz alkalmam akkor megkérdezem Louistól.
- Mayaaa! – ugrált előttem Niall mint egy kisgyerek – Lorennek is van kedve egy nagyot bulizni, akkor Te is jössz?
- Ha Loren is megy akkor én is megyek, ki nem hagynám – mosolyogtam a srácokra kedvesen – majd megmutatjuk Nektek, hogy hogyan buliznak a magyarok.
- Szóval Maya ezt akkor vegyem úgy, hogy csapunk egy olyan estét, mint otthon? – kérdezte Loren
- Pontosan Loren, ahogy mondod. Csapunk egy ugyanolyan bulit amilyet otthon – kacsintottam rá a barátnőmre
Mind az 5 fiú csak nézett értetlenül és azt se tudták melyikünkre nézzenek, úgy elkezdtünk vigyorogni Lorennel. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy menjünk és öltözzünk át és utána találkozzunk a szálloda halljában. Loren egy almazöld felsőt vett fel aminek kin van vágva a háta és csak egy vékony pánt tartja, ehhez egy fekete cicanacit vett fel és egy fekete topánkát. Én egy ugyanolyan felsőt vettem fel, mint ő csak az enyém fehér volt és én fekete latex nacival vettem fel és tornacsukával. A fiúk is valamilyen szinten összeöltöztek, de mindegyiküknek megvolt azért a saját stílusa is. Mikor elkészültünk Lorennel siettünk le a hallba ahol a fiúk már vártak minket.
- Jól néztek ki csajok – kedveskedett Harry
- Igen szerintem is – kacsintott rá Lorenre Louis
- Ha befejeztétek a nyáladzást akkor akár indulhatnánk is – vágta hozzánk Liam
- Pedig elkell ismerned, hogy tényleg észveszejtően néznek ki a csajok – kacsintott Ránk Zayn
- Köszönjünk szépen – válaszoltuk Lorennel egyszerre
Na nagy nehezen elindultunk és limuzinnal mentünk a szórakozóhelyre. Miután kiszálltunk Lorennel alig hittünk a szemünknek, egy gyönyörű szép szórakozóhely előtt álltunk meg és a legexklúzívabb az egész városban.
- Tessék lányok ez a kedvenc helyünk a fiúkkal. A Silver Point – válaszolt Zayn miután meglátta a döbbent arcunkat.

Nem a leghosszabb rész, de remélem azért tetszeni fog Nektek, és tudjátok jöhetnek a kritikák nyugodtan. Jó olvasást, puszi Dorcsy és Lina

4.Fejezet - A koncert és utána

Végre amikor már mindenki készen lett és a fiúk is gyakoroltak, Maya még elvégezte az utolsó simításokat a fiúkon, ahogyan én is vetettem egy
pillantást az öltözékükre. Meg voltunk elégedve a munkánkkal, bár eléggé hosszadalmasra sikerült.

-Kívánjatok sok szerencsét-mosolygott Zayn egyenesen Mayara, aki egy kicsit el is pirult
-Sok szerencsét-válaszoltuk kórusban
-El sem hiszem, hogy ezen is túl vagyunk, hát egyáltalán nem könnyű kezelni őket-válaszoltam morcosan
-Na igen főleg, hogy Naill még akkor is képes enni, ha sminkelem-mondta Maya

A színfalak mögött megnéztük a fiúk koncertjének elejét, majd úgy döntöttünk, hogy mivel jól teljesítettünk, megérdemlünk
egy hatalmas kávét, majd visszajövünk mire vége a koncertnek. El is indultunk, beültünk a legközelebbi kávézóba, csak hogy biztosan
visszaérjünk, még mielőtt teljesen tönkre tennék a ruháikat. Jót beszélgettünk Mayaval és megígértettük egymással, hogyha letelik ez a
3 hónap körbejárjuk Londont. Sajnos hamar eltelt az idő és rohannunk kellett vissza. Mire visszaértünk a fiúk az öltözőben vártak minket
és egyáltalán nem meglepőmódon a ruhák szanaszét hevertek a földön. Maya látta rajtam, hogy nem sok kell nekem próbált is lecsillapítani,
de nem sikerült neki.

-Ezt nem hiszem el, egyáltalán nem tudtok oda figyelni a dolgaitokra, hogy lehettek ennyire hülyék?-üvöltöttem velük
-Húúúú, valaki itt nagyon morcos kedvében van, rádférne egy kis nyugalom-szólt Harry
-Majd mindjárt elmondom én nektek mi férne rám-de Maya félbe szakított
-Loren csak azt szeretné, ha nem lennétek ennyire szétszórtak, sokkal könnyebb lenne mindenkinek a munkája, ha segítenénk
egymást-mondta nekik Maya és szemmel láthatóan valamit felfogtak belőle, mert mindenki felszedte a ruháit a földről és felakasztotta
a fogasra
-Köszönöm-vetettem oda nekik

Megszólalt a telefonom szerncsére, Rachel volt az, gyorsan kisiettem az öltözőből, hogy felvegyem.

-Szia Loren! Na milyen volt az első koncert?-érdeklődött
-Hát hogy őszinte legyek a srácok nem normálisak, ezeknek nem mi kellünk, hanem egy anyuka, nem bírnak magukkal-válaszoltam
-Ha egyszer hatással lesztek rájuk, utána már minden sikerülni fog és figyelni fognak rátok, de ahogy elmondtátok nem nagyon kedvelitek
őket és lehet ez feltűnik nekik, szóval ha kicsit úgy tennétek mintha mégis...-folytatta volna, de félbeszakítottam
-Akkor talán lenne arra lehetőség, hogy normális emberi lényekkel dolgozzunk együtt?-kéreztem
-Igen,talán, de nektek kell megtenni az első lépést. Most mennem kell, sok sikert.Szia-köszönt el Rachel

Mire visszaértem az öltözőbe már minden a helyén volt, és szemmel léthatólag a fiúk kifáradtak, tehát arra gondoltam végre nyugalom lesz,
egészen addig amig Liam fel nem vetette az ötletet, hogy menjünk el meginni valamit.

-Végülis megünnepelhetnénk a mai jól sikerült koncertet-mondta Liam
-És hogy két ilyen gyönyörű lánnyal vagyunk összezárva 3 hónapon keresztül-mosolygott Zayn ismét Mayara
-Rendben benne vagyok, és te Loren?-nézett rám bociszemekkel Maya
-Jó legyen, de én nem maradok sokáig-válaszoltam

Nem sokkal később mikor minden a helyén volt és mindenki elkészült elindultunk egy pubba. A srácok sört rendeltek, mi pedig egy-egy koktélt.
Láttam, hogy Maya és Zayn egész jól elbeszélgetnek és a fiúk is jól megvoltak ezért amikor megittam az italom, arra gondoltam kiszellőztetem
a fejem, így hát kimentem a pub elé. De nem sokkal később Maya utánam jött.

-Mi a baj Loren?Annyira nem is vészesek, csak tudni kell őket kezelni.-mondta kedvesen
-Tudom, de ismersz milyen gyorsan robbanok és ezt az 5 bolondot nem nekem találták ki-mondtam
-Tudom, de legalább a kedvemért próbáld meg, kérlek-könyörgött
-Hát jó, legyen-mosolyogtam végre én is-Maya!Mi van veled meg Zayn-el?Látom eléggé szimpatizáltok egymással.
-Hát elég jó fej, talán vele lehet a legjobban szót érteni, és azt se felejtsük el,hogy irtó helyes-pirult el barátnóm

Úgy döntöttünk, nem vetünk még véget az estének, a fiúk és jól elvoltak, szóval odamentünk a pulthoz és rendeltünk
még egy kört. Oda vitettük a fiúk asztalához aztán vissza ki akartunk menni a pub elé, amikor Louis elkapta Maya kezét.

-Ne haragudj Loren, Maya tudnánk váltani pár szót?-kérdezte tőle

Maya rámnézett, majd vetettem rá egy amolyan menj csak nyugodtan pillantást, és már el is tűntek a szemem elől.


Na itt a 4.rész is nem tudunk leállni, ezért reméljük, hogy lassan elkezditek olvasni és folytonos olvasóinkká váltok.
Sok sok puszi nektek Dorcsy és Lina :)))

3. Fejezet - Mindennek a kezdete

Miután odaértünk az arénához és kiszálltunk a taxiból szembetaláltuk magunkat egy magas nagydarab férfivel. - Loren? Nem biztos, hogy én találkozni akarok azzal az 5 beképzelt hülyével - mondtam miközben jobban szemügyre vettem a nagydarab férfit
- Ne idegeskedj már Maya, ez a munkánk és Te is hallottad, hogy direkt minket kértek erre az egészre. Nem okozhatunk mindenkinek csalódást csak azért, mert nem szimpatizálunk a fiúkkal - válaszolt a barátnőm, de láttam rajta, hogy Ő sincs nagyon elragadtatva a dologtól.
Nem szóltam többet, inkább csak megindultam Loren mellett egyenesen a férfi felé.
- Szép jó napot Kisasszonyok. Az én nevem John, a fiúk testőre vagyok és egyben a menedzserük is. Kérem kövessenek - indult el a férfi mogorván és mi mentünk utána.
- Ugye Neked se szimpi ez a fazon? - kérdeztem barátnőmet
- Hát nem igazán Maya, de nem tudunk vele mit csinálni. Inkább menjünk még mielőtt leharapja a fejünket, hogy lemaradtunk.
Én csak bólogattam helyeslően és mentünk John után egyenesen a banda öltözőjéig. Mikor odaértünk John bekopott és választ nem is várva benyitott a fiúkhoz, akik éppen énekeltek. Lorennel egyből egymásra néztünk és láttuk a másikon, hogy egyikőnknek sincs sok kedve a fiúk társaságában lenni. Mikor John végre félreállt az útból a fiúk minket is észrevettek és egyből elhallgattak. John beakart minket mutatni, de csak nézett Ránk és várta, hogy megszólaljunk.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Lorennel - Én Maya vagyok, Ő pedig a társam és egyben a legjobb barátnőm Loren. Velünk fogtok a 3 hónapos turné ideje alatt dolgozni. - mondtam nekik egy mosolyt erőltetve az arcomra.
- Sziasztok - köszöntek külön-külön a fiúk. Örülünk, hogy megismerhettünk Titeket, Rachel már sokat mesélt Rólatok. - újságolta el nekünk Naill.
- Hát ez remek - válaszolt lekezelően LorenŰ
Úgy érzem hosszú lesz ez a 3 hónap a fiúkkal, de csak egy munka és már annyi mindenen estünk át Lorennel, hogy ez semmi nem lesz azokhoz képest.
- Mivel este lesz a turné első koncertje ezért úgy gondolom, hogy egyből neki is állhatnánk a készülődésnek, mert ahogy hallottuk nem lesz könnyű Veletek - tért Loren egyből a lényegre
- Egyetértek Lorennel, minél hamarabb készen vagyunk és túl esünk a nehezén annál jobb - helyeseltem én is
- De még bőven van időnk, és amúgy sincs még kedvünk a készülődéshez - nyafogott Louis
- Az minket nem érdekel, előbb vagy utóbb úgyis el kell kezdeni készülődnötök és Mi pont ezért vagyunk itt, hogy hamarabb készen legyetek és, hogy jól nézzetek ki - szóltam rájuk
- Amíg mi lepakoljuk a holminkat addig van időtök, de se több, se kevesebb időt nem kaptok - indult el Loren én pedig mentem utána.
Megkerestük John-t, hogy hova pakolhatunk, majd miután lepakoltunk és egy kicsit felfrissítettük magunkat már mentünk is vissza a fiúkhoz. Bekopogtunk az ajtajukon, de választ azt nem kaptunk úgyhogy benyitottunk és a fiúk nagyba aludtak. Lorennek sem kellett több egyből rájuk kiabált.
- Hé fúk! Ahelyett, hogy aludnátok inkább gyakoroljatok vagy kezdjetek el készülődni.
- Minek kiabálsz Te bolond? - mordult rá Lorenre Harry
- Megmondtuk, hogy csak annyi időtök van amíg mi lepakolunk - válaszoltam megnyugtatva a fiúkat
- Igen azt tudjuk, de vagy fél órára eltűntetek, mi meg addig gondoltuk pihenünk egyet - válaszolt kedvesen Zayn és ránk kacsintott
- Mindegy most már, Ti is frissebbek vagytok és Mi is. Inkább kezdjük el a munkát - néztem rá a fiúkra és Lorenre
- De az annyira unalmas, inkább szórakozzunk - mondta durcásan Liam
- Nem szórakozni jöttünk, hanem dolgozni. Majd szórakoztok a koncert után, addig is üljetek a székeitekbe és elkezdem a sminketeket amíg Loren kiválasztja, hogy mit adjon rátok
Nagy nehezen sikerült rávennünk a fiúkat arra, hogy a székükbe üljenek és, hogy maradjanak nyugton amíg én sminkelem őket, de nem volt egy könnyű menet. Mire az egyiket sikerült a székbe ültetni a másik megint eltűnt. Ezt vagy 1,5 órán keresztül játszották velünk a fiúk, de Lorennel besokalltunk és rájuk kiabáltunk.
- Elég legyen már ebből a viselkedésből, maradjatok már nyugton - förmedtünk rá a fiúkra egyszerre.
Döbbenetünkre a fiúk nagy nehezen szót fogadtak és leültek a székükbe. Míg én sminkeltem Őket, addig Loren kiválasztotta a ruhájukat. Mire én befejeztem már az összes fiúnak megvolt az aznap esti fellépőruha, úgyhogy már csak azt kellett felvenniük. Hiába írta rá Loren a ruhákra, hogy melyik kié a fiúk úgy gondolták, hogy vicces lesz, ha mindenki a másik ruháját veszi fel.
- Ti ennyire hülyék vagytok, vagy súgnak hátulról? - kérdezte Loren ingerülten a fiúktól
Én csak jót mosolyogtam az egészen, mert az én részem szerencsére már le volt tudva, de azért tudtam, hogy neki se könnyű a fiúkkal, szóval odamentem segíteni neki. Kb 2-2,5 órát dolgoztunk a fiúk hülyesége miatt, pedig nekünk ez maximum 1 órát vett idáig igénybe. Már csak a koncert volt hátra és, hogy a fiúk learassák a babérokat.

 

Sziasztok! Köszi, hogy olvassátok a blogunkat. Igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni belőle, hogy nektek is tetsszen. Írjatok nyugodtan kommentet, jöhet hideg-meleg, fel vagyunk rá készülve.
Puszi Dorcsy és Lina

2.Fejezet - A kezdet

Másnap reggel korábban keltem mivel teljesen hozzá vagyok szokva, hogy otthon 7 órakkor kelek, de ugyebár itt még csak 6 óra van. Mivel teljesen izgatott voltam nem tudtam visszaaludni,
így úgy döntöttem, hogy lemegyek és iszok egy kávét. Nem sokkal később Maya is csatlakozott hozzám.

-Miért nem keltettél fel?-kérdezte kómásan

-Olyan békésen aludtál és tudtam, ha felkeltelek csak parázni fogsz a mai nap miatt-válaszoltam miközben betettem a bögréket a mosogatóba
-Lassan készülődni kéne nem lenne szerencsés már az első nap elkésni-figyelmeztetett barátnőm

Gyorsan mind a ketten letussoltunk, felöltöztünk, sminkeltünk, és hívtunk egy taxit ami 10 perc múlva ott volt a ház előtt. Negyed órás út után megérkeztünk és egy hatalmas épület tornyosult
előttünk. Beléptünk a hatalmas épületbe és a recepción már várt ránk az új főnökünk, aki elsőre nagyon szimpatikus volt számunkra és kedvesnek bizonyult.

-Sziasztok, Rachel vagyok örülök, hogy találkozunk-mosolygott ránk
-Szia, mi Loren és Maya vagyunk, mi is nagyon örülünk a találkozásnak-mutatott be minket Maya
-Lányok nem akarok semmit és senkit sem sürgetni, de már most elkéne kezdeni a munkát-mondta kedvesen
-Rendben van hallgatunk-mondtam határozottan
-A munka a következő lesz, beosztottunk titeket egy zenekar mellé, akik ma kezdik az Európai turnéjukat, nem nagy dolog az egész 3 hónapról lenne szó-ecsetelte

Teljesen megijedtem, hiszem még alig hogy beköltöztünk, a várost sem ismerjük, de már egyből utazzunk egy 3 hónapra, ráadásul vadidegen emberekkel? Fantasztikus.
Az aggódásomat Maya és Rachel is észrevette és gyorsan hozzáfűzte:

-Lányok! Tudom, hogy hirtelen jött, de éppen ezért kértük az áthelyezéseteket, mert tudjuk, hogy mindent megoldotok és kreatívak vagytok, valamint alkalmazkodóak-mondta
-Szóval ti helyeztettetek át minket?-értetlenkedtem, mivel mi azt hittük, hogy már nem volt helyünk a cégnél
-Persze, amikor a stylistunk és a sminkesünk felmondott tudtuk, hogy nektek itt a helyetek, hiszen gyönyörűen dolgoztok, több újságban és az interneten is láttuk a munkáitokat-válaszolt Rachel
-És kikről lenne szó?-kérdezte Maya
-A One Direction. Ma még itt lépnek fel és innen indul az egész turné, jó fiúk ők, csak nehéz őket elviselni, főleg ha a sminkről van szó, de tudom, hogy ti ezt is megoldjátok-röhögött

Nagyon remek, éppen hogy megérkezünk, de máris utazzunk el olyanokkal akiket nem is kedvelünk. A zenéjüket szeretjük, de a srácok abszulút unszimpatikusak.

-Remek, nem is kedveljük őket-csúszott ki Maya száján
-Majd megkedvelitek őket, szeretnivalóak, csak éppen eléggé bolondok-magyarázta Rachel
-És nagyképűek-mondtam ki hangosan, de gyorsan kijavítottam magam-Renbden benne vagyunk.

Tudtam, hogy ha már most elkezdünk belekötni nem jövünk ki jól a dolgokból, főleg hogy ők akartak minket mert bíznak bennünk. Rachel hivott nekünk egy taxit, amivel gyorsan
haza mentünk, és még szerencsénkre a bőröndjeink majdnem tele voltak így csak pár dolgot kellett beraknunk. Majd a taxival indultunk a Wembley arénához, ahol elkezdődik az új életünk,
munkánk, valamint életünk leghosszabb 3 hónapja.

Nagyon reméljük, hogy tetszett a 2.rész és sokan fogjátok olvasni. Kérünk titeket, hogy osszátok meg és ha elolvastátok akkor írjatok egy kommentet is még ha negatív is, mi azt is építő
jelleggel fogjuk fel így tudjuk mi hiányzik nektek és mivel tudjuk színesebbé tenni a történetet. Puszi nektek Dorcsy és Lina

1. Fejezet - Az utazás

Sziasztok!!!! Hát ez lenne az első részünk. Nagyon reméljük hogy tetszeni fog és sokan fogjátok olvasni, valamint nagyon megkérünk titeket, hogy ha tetszik osszátok meg, hogy minnél többen olvassák. Bár az első részben a fiúk még nem szerepelnek, de kezdetnek itt van egy klipp hallgassátok :)))) Puszi nektek Dorcsy és Lina Sziasztok! A Mi nevünk Loren és Maya. Kiskorunk óta elválaszthatatlan barátnők vagyunk és éljük a nem mindennapi életünket. Mindketten egy cégnél dolgozunk, Loren mint stylist, én pedig sminkes vagyok. Nemrég áthelyeztek minket a cégnél így ki kell költöznünk Londonba. Mivel mindketten egész jól keresünk Lorennel így nem volt gond találni egy nagyobb garzon lakást ahova egyből be is tudtunk költözni. A fenti részen van 3 szoba mindegyik külön fürdővel a lenti részen pedig a konyha és a nappali található. Az első napunk hamar eltelt a költözés miatt és így nem volt időnk körbenézni a városba. Mivel Loren is és én is hulla fáradtak voltunk így megbeszéltük, hogy hamar lefekszünk, hogy holnap az új munkahelyünkön jól teljesítsünk. Mivel még új és idegen volt nekem a hely meg a környezet így gondoltam egyet és bekopogtam Lorenhez.
-Igen? - Hallottam meg barátnőm hangját az ajtó másik oldaláról
-Figyu Loren? Baj lenne, ha még egy kicsit beszélgetnénk vagy, ha itt maradnék? - kérdeztem egyre halkabban
-Dehogy baj, gyere nyugodtan - válaszolt barátnőm kedvesen
-Ne haragudj csak nagyon izgulok a holnap miatt és még olyan idegen ez a hely.
-Semmi baj, megértem. Nekem is elég furcsa még a környezet - válaszolt Loren megnyugtatva engem
-Szerinted milyen lesz? - kérdeztem miközben egy nagyot ásítottam
-Minden ugyanolyan lesz. Ugyanazt fogjuk csinálni mint otthon, csak más lesz a hely és mások lesznek az arcok. Ne izgulj Maya minden rendben lesz - fejezte be ásítva a mondatot
Még beszélgettünk egy darabig, aztán mindketten elaludtunk Loren ágyába.