Miután vége lett a koncertnek és összepakoltuk a cuccokat Zayn rohant oda hozzám felpörögve, majd felkapott és megpörgetett. Nem tudtam ezt mire vélni és pirulva toltam el magamtól, Ő meg csak boci szemekkel nézett rám.
- Zayn? Ez most mi volt? – kérdeztem tőle még mindig paradicsom vörös fejjel
- Ne haragudj csak annyira jól sikerült ez a koncert és úgy örülök, hogy itt vagytok – pirult el most már Ő is
- Nem baj, csak meglepődtem. De gyere menjünk szálljunk fel a buszra, mert a végén itt hagynak minket a többiek – mosolyogtam rá
- Áááá nélkülünk úgysem indulnának el – vetett rám egy szívdöglesztő mosolyt
Mikor elindultunk a buszhoz mindketten szótlanul sétáltunk egymás mellett. Felérve a buszra én oda akartam menni Lorenhez, de Zany a karomnál fogva visszahúzott és bele estem az ölébe olyan közel az arcához, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Pirulva rakott le maga mellé és megkért, hogy ne menjek oda Lorenhez, mert beszélgetni szeretne velem.
- Rendben és miről szeretnél beszélgetni? Rólam már mindent tudsz nagyjából – mosolyogtam rá
- Ez az, hogy csak nagyjából még többet szeretnék tudni Rólad – válaszolt
- Mindent? De hát annyi időnk nincs vagy tévedek? – meglepetten néztem rá
- Szerintem bőven van időnk. Belfastba megyünk és oda 10 óra az út ha jól tudom
- Az nagyon sok, én nem bírok annyit ülni – riadtam fel
- Nyugi lesznek pihenők ahol megállunk és kitudod majd nyújtóztatni a végtagjaidat – válaszolt megint azzal a szívdöglesztő mosolyával
- Rendben. Akkor mindent szeretnél tudni?
- Igen mindent, úgyhogy bele is kezdhetsz a mesélésbe – vigyorgott
Elmeséltem neki, hogy hol születtem miért kellett Londonba költöznöm és ehhez hasonló dolgokat. Körülbelül 2 órán keresztül csak beszélgettünk aztán csak a szuszogását hallottam, így arra gondoltam, hogy hátra megyek Lorenhez a busz végébe, de egy kéz megakadályozott. Zayn fogta a kezemet alvás közben és az istenért sem akarta elengedni. Mikor már majdnem kiszabadítottam a kezem a szorításából hírtelen felébredt és kómás fejjel rám nézett.
- Nem maradsz itt velem Maya? – kérdezte a lehető legkisfiúsabb hangon
- De hiszen alszol én pedig nem szeretnélek zavarni – válaszoltam neki a legőszintébb mosolyommal
- Akkor aludj velem – nézett nagy boci szemekkel
- Jó rendben itt maradok, és hagylak aludni.
Mikor megint elaludt fordult egyet és maga mellé rántott és átkarolt így végképp nem tudtam kiszabadulni a karjai közül. Feladva a küzdelmet odabújtam hozzá és az arcomat a mellkasába fúrtam, erre ő csak még szorosabban ölelt. Végül én is bealudtam és körülbelül 5-6 óra alvás után felébredtem. Zayn még mindig aludt, de már nem szorított annyira és ki tudtam bújni a karjai közül. Hátra mentem Lorenhez aki úgy szint húzta a lóbőrt, de én nem törődve vele felébresztettem.
- Mi van már ott vagyunk? – kérdezte álmosan
- Nem még nem vagyunk ott de én már nem vagyok álmos és gondoltam…
- Gondoltad, hogy akkor én sem vagyok az és ezért felkeltesz – fejezte be a megkezdett mondatomat a barátnőm – Maya én viszont még álmos vagyok, úgyhogy hagyjál.
- De Loren mindenki alszik és nem tudom mit csinálhatnék – mondtam lebiggyesztett ajkakkal és boci szemekkel
- Óóóó Maya utálom amikor ilyen vagy, olvass vagy írjál vagy rajzolj, bánom is én csak csinálj valamit és ne engem piszkálj – mordult rám Loren
Duzzogva ott hagytam és visszaültem Zayn mellé, majd elkezdtem lerajzolni ahogy alszik. Olyan mint egy kisfiú amikor alszik, nagyon édes. Épphogy be tudtam fejezni a rajzot elkezdett mocorogni és fel is ébredt.
- Te már fent vagy? Miért nem keltettél fel? – kérdezte miközben megdörzsölte a szemeit
- Olyan békésen aludtál, nem volt szívem felkelteni – válaszoltam mosolyogva
- Mit csináltál amíg aludtam?
- Rajzoltam – pirultam el
- Mutasd mit rajzoltál – kérlelt
- Csak akkor mutatom meg, ha nem nevetsz ki és nem gúnyolódsz – néztem rá komolyan
- Rendben meg ígérem csak mutasd már – pattant fel és vette el a kezemből a rajzot – de hiszen ez én vagyok, Te engem rajzoltál le míg aludtam?
Nem szóltam semmit csak bólintottam miközben megint fülig pirultam.
- Nagyon jól rajzolsz, olyan mintha egy képet néznék, pedig tudom, hogy rajz – mosolygott rám
- Köszönöm – válaszoltam kedvesen – nagyon szeretek rajzolni és egész jól is megy
- Vannak még Nálad rajzok? Kíváncsi vagyok miket szoktál még rajzolni
- Van még egy pár a füzetemben. Tényleg meg szeretnéd nézni őket? – kérdeztem, miközben már halásztam is elő a füzetemet
Ő csak bólintott egyet és odaadtam neki a füzetet amiben a rajzaim vannak. Körülbelül 2 lap híján tele van rajzokkal.
- Te tényleg nagyon jól rajzolsz, nem is gondoltam volna, hogy ennyire ügyes vagy – mosolygott
Mikor megint elkezdtünk beszélgetni hallottuk, hogy felkeltek a többiek és mindenki nagyokat ásított. 5 percre rá megálltunk egy pihenőnél ahol végre leszállhattunk és ki tudtuk nyújtóztatni a végtagjainkat. Loren megkeresésére indultam, de láttam, hogy Louissal van és egész jól elbeszélgetnek, így nem akartam őket zavarni ezért oda mentem a többi fiúhoz. Nagyba beszélgettünk a fiúkkal és nevettünk Naill hülyeségein mikor Loren és Louis is csatlakozott hozzánk.
- Loren bocsi, hogy felkeltettelek csak tényleg nem tudtam mit csináljak – néztem szomorúan a barátnőmre
- Jól van semmi baj, de Te is tudod milyen vagyok rögtön alvás után. Addig nem kelek fel amíg meg nem ittam a kávémat – válaszolt Loren kedvesen
- Igen-igen tudom, akkor kibírhatatlan vagy – kezdtem el nevetni, de barátnőm csak csúnyán nézett és egyből tudtam, hogy rosszat szóltam – úgy értem, hogy…na jó nem magyarázkodok, ebből már úgy se jövök ki jól.
Mindenki már a hasát fogta, hogy hogy elbénáztam, de örülök, hogy mosolyt tudtam csalni a srácok arcára és, hogy jól kezdődik a napunk. Mikor visszamentünk a buszra szóltam Zaynek, hogy most már tényleg odamegyek Lorenhez, mert segítek neki kiválasztani, hogy mit adjon rátok este. Meg sem várva a választ hátra szaladtam barátnőmhöz aki valamin nagyon elgondolkozhatott, mert fel se tűnt neki, hogy ott vagyok.
- Hé Loren minden oké? Min agyalsz ennyire? – érdeklődtem
- Jaj bocsi Maya, nem figyeltem. Azon, hogy mit csináljak Harryvel és az esti ruhákon – válaszolt miközben láttam az arcán a rémületet
- Itt vagyok segítek mindenben, Te is tudod. Először is mond el, hogy miről beszéltetek Louissal aztán azt is, hogy mikor fogsz beszélni Harryvel és csak utána álljunk neki a ruháknak. Mert amíg ki nem tálalsz addig úgysem tudsz a ruhákra koncentrálni – vetettem fel az öteletet
- Oké, ez így jól hangzik, azt hiszem.
- Na akkor mesélj, mi van? – kérdeztem és barátnőm belekezdett a mondandójába
- Louissal mindent megbeszéltünk, hogy csak ismerkedünk és majd kialakul valami meg, hogy hagyjon nekem is egy kis időt, mert még nagyon fura, hogy 3 hónapig velük vagyunk összezárva és még 1 napot sem töltöttünk Londonban. Egyelőre csak jobban megakarom ismerni aztán lesz ami lesz. Viszont az, hogy Harryvel mi legyen nem tudom, mert nem akarom megbántani, de nem is akarok Tőle semmit, ahogy egyelőre senki mástól sem. Te is tudod, hogy hányszor csalódtam már és emiatt egy „falat” építettem magam köré. De őszintén gőzöm sincs, hogy mikor beszéljek vele, mert félek az egésztől, félek, hogy megint megcsókol és Louis ezt látni fogja, azt pedig nem akarom. Jaj Maya nem tudom mit csináljak – nézett rám és egy könnycsepp gördült végig az arcán
- Szerintem az lenne a legjobb, ha még a buszon beszélnél Harryvel amíg oda nem érünk, úgyis van még 3 óránk. De előtte találjuk ki a fiúk ruháját, a sminket meg már tudom szóval azzal nem kell foglalkozni – mosolyogtam bíztatóan a barátnőmre
El is kezdtük a ruhákat kiválogatni a fiúknak, de valahogy Loren nem volt a legjobb passzban és olyan ruhát akart Liamre adni ami Zayné lett volna. Így oda küldtem Harryhez, hogy beszéljen vele én pedig addig megpróbáltam a ruhákat összerakni estére. Már csak 1 óra volt az útból amikor azt vettem észre, hogy Loren mosolyogva jön vissza hozzám. Nem szólt semmit csak leült mellém és elkezdte újból kiválasztani a ruhákat. Körül belül fél óra alatt készen volt én meg csak néztem, hogy mennyivel jobban megy neki ha nem nyomasztja semmi a szívét. Mosolyogva néztem ahogy pakolászik és örültem, hogy végre látom egy kicsit mosolyogni. Mikor befejezte megint szó nélkül ott hagyott és most leült…Zayn mellé?

Hát ennyit tudtam most összehozni remélem azért tetszett és örömmel olvastátok. De kérlek ha tényleg tetszik akkor írjatok komit mert így nem tudjuk, hogy mi a rossz és mi a jó a történetben. Ha kritizálni akartok minket vagy csak meg dícsérni akkor is nyugodtan írhattok, örömmel fogadjuk az össze kommentet. Sok puszi Nektek Dorcsy és Lina

Megosztás a facebookon